2013. november 29., péntek

RohanOK

Sziasztok! Egy falatnyi idő nem sok, de a héten még annyim sem volt, hogy blogolhassak. Most is tanulnom kéne, majd rohanok edzésre. De mi is történt?
Hétfőn reggel jöttem vissza, nagyon-nagyon hideg volt, és nem készültem fel igazán egy vizsgámra, úgyhogy elhalasztottam. Még nem volt, hogy ne mentem volna el az első alkalomra, de most annyira sok dolog volt mindenütt, no meg nagyon fáradt is voltam, hogy inkább a biztosabbra megyek. Este, a tanítás után pedig edzettem egyet.
Kedden 6-kor végeztem, miután egyből indultam is a műjégpályához, hiszen jegesest volt. 7-től 10-ig ott voltunk, ami az elején nagyon nem tetszett, hiszen igazából nem is tudok korcsolyázni - legszívesebben már háromnegyed óra után hazamentem volna. De aztán minél többet koriztunk, annál jobban ment, így a végén már akár nagyon gyorsan is tudtam körbe-körbe korcsolyázni, ami fantasztikus volt! Ráadásul meglepetéskoncert is volt, ismerősök és minden egyéb! Nagyon bírtam!
Másnap (szerdán) fél 8-ig órát tartottunk, így sajnos már nem tudtam bemenni edzésre. Este viszont 21:45-től a Paraparkba mentünk! Már egy hónapja lefoglalta Judy a jegyeket, így már vártak minket. Mi is vártuk, de életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz! Mind az öten magyarosok (tehát bölcsészek) voltunk, így egy kis tartással álltunk a logikai játékhoz - de minden percét élveztük!
Egy nagyszerű hátsó segítségünk volt, aki mindig akkor lépett közbe, mikor kellett, mi pedig 60 percen keresztül majd' megszakadtunk, hogy kijussunk a két szobából. Ugyanis a feladat ez volt: be kellett jutni, majd egy óra alatt ki. Minden egyes dolognak jelentősége volt, minden valamihez vezetett,  legkisebb dolgok is nagyon számítottak. ((Időm engedtével ezt a részt még pótolom!:))) Végül 59 perc alatt sikerült kijutnunk, ami akkora boldogságot okozott mindannyiunknak, hogy alig bírtunk aludni utána!
Csütörtökön pedig moziban voltunk: Az éhezők viadala 2-t néztük meg, ami életem legnagyobb moziélménye volt! Többször is nagyon megijedtem, kirázott a hideg, féltem is talán, különösen erősek voltak mindenféle hatások, úgyhogy eszméletlen volt! A film maga nekem szintén tetszett, de az élmény semmihez sem volt fogható. Emiatt talán még 10 pontot is adnék érte...
Most rohanok edzeni, utána pedig a Kodály Központba megyek a Pannon Filharmonikusok: Zenekari szenvedély -Férfi és nő ábrázolása zenével c. koncertre. Sziasztok, puszi!

Nincsenek megjegyzések: