2013. november 15., péntek

PTE BTK-Pollack gólyabál

Tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. Tényleg. Csodálatos emberek vesznek körül az életem minden részében, egy fantasztikus helyen tanulok, rengeteg lehetőségem van beteljesíteni az álmaimat, szinte mindig nagyon szerethető emberek között sportolok és sportoltam, a legjobb helyeken lakom/laktam - innen ismerem a legjobb barátaimat és legkedvesebb ismerőseimet is. Napról napra szebb dolgokat veszek észre az életemben és úgy érzem, hogy hiába jönnek a hidegek, nálam még mindig tavasz van.
Tegnap egy felejthetetlen esténk volt a csoporttársainkkal, most volt ugyanis a gólyabál. Sok dolog maradt ki nálam, ami ilyenekkel kapcsolatos (gólyaavatók, gólyatábor, gólyabál stb.), most viszont rendesen bepótoljuk ezeket. Tettük ezt tegnap/ma is, hiszen az eddigi egyik legjobb estét töltöttük el a társasággal. Nálunk kezdődtek a "programok", ami már meg"alap"ozta a hangulatot, a koleszból pedig a Pollackra mentünk, ott volt ugyanis az idei gólyabál. Az elején ugyan volt egy kis fennakadás, mert az egyik csoporttársunknak nem engedtek a helyszínen jegyet venni, így keresni kellett valakit a városban, akinek van egy felesleges eladó jegye, de végül (nehezen, de) megoldódott. Utána pedig kifulladásig. Már az elején nagyon menő volt, hogy fotósok sokasága jött oda hozzánk, hogy hadd fotózzanak le minket - de tényleg sokan, szerintem az összes média képviselője, úgyhogy talán mindenhol lesz rólunk kép.
Egy keveset ugyan várni kellett a kezdésre (fél 12 körül), de a folytatás kárpótolt minket, hiszen a PASO adott egy koncertet az aulában, ami - mint tőlünk már megszokhattuk - hiperjó volt! Jól kitáncoltuk magunkat, de tényleg, de egy kis pihenő után már mentünk is át egy másik előadóterembe, ahol pont a mi stílusunknak megfelelő zenét játszották, úgyhogy az este fennmaradó részét, néhány megszakítással ott töltöttük. Rengeteg ismerőssel és ismeretlennel találkoztunk, több tucat ember állított meg minket, hogy téged ismerlek, szia - hogy vagy?, de jó, hogy itt vagytok, stb. apropóból, úgyhogy egyáltalán nem unatkoztunk (a társaságból Gabi hiányzott, nagyon!:)). És hogy mikor értünk haza? Meg sem merem mondani, hogy zárásig maradtunk - nyáron ilyenkor már felkel a Nap.
Annyira örülök, hogy a környezetemben levő emberek rá tudnak venni ilyen dolgokra! Eredetileg nem akartam elmenni, de szerencsére sikerült hatást gyakorolni rám.
És szerencsés is vagyok...

Mutatok néhányat a kedvenc képeim közül, amelyek Judy fényképezőgépéből és a Partyzoo oldaláról származnak:
<3


együtt tanár(ok)oskodunk:)



a BA-s évek szobatársa
a fotók részemről reprodukálhatatlanok... tényleg.

helló;)



Remélem, a képek annyira nem felháborítók senki számára:)

Nincsenek megjegyzések: