2013. október 4., péntek

Ez a csoda 1.

Az egyik tegnapi órám alatt sikerült beleolvasnom Márai Sándor naplójegyzeteibe - pontosabban az Ami a Naplóból kimaradtba. Márai mindig is tudatos volt, a naplói különösen érdekesek. Beleakadtam egy olyan rövid részbe, ahol minden bejegyzése végére odabiggyesztette, hogy "ez a csoda". Gondoltam, én is csinálok egy ilyen sorozatot, hiszen minden pillanatban láthatjuk a csodát.

Elcsépeltnek tűnik, mikor azt mondják, hogy a világ tükör, a te cselekedeteidet tükrözi vissza. Lehet, hogy agyonhasznált bölcsesség ez, de kétségtelenül igaz. Mikor egy hideg, fáradt, esős napon hazafelé indulsz sapka és esernyő nélkül, s mikor az emberek éppen a legrosszabb passzukban vannak, te hirtelen egy Duchenne-mosollyal rájuk mosolyogsz - mert éppen úgy érzed, hogy a világ teljes, te pedig ennek vagy a szerves része -, ők zavarukban nem tudnak mást tenni, mint gondolkodás nélkül visszamosolyognak rád. Miután elhaladsz mellettük, azt gondolják: "Ez meg mi volt? Ilyen egyszerű volna?" És talán ők is mosolyogva folytatják az útjukat.
Tudod, hogy éppen akkor sem lesz jó idő, ha szomorú vagy, akkor meg minek bosszankodni azon, hogy esik? Majd eláll, és újra kisüt a Nap. Mindig ez történik. Át kell élni, be kell fogadni az esőt is, hogy méltóképpen élvezhessük a napsütést.
Ez a csoda.


3 megjegyzés:

Gáb írta...

TE is egy csoda vagy!

dittush írta...

...és az is, hogy hozzá tudok szólni! ;D
amúgy ez a bejegyzés is egy csoda, veled együtt!

Dana Hart írta...

:) túl kedvesek vagytok!
És tudom, csodák mindenütt, a hozzászólásokban is!!!