2013. május 13., hétfő

Az vagy, amit nézel

Szerencsére ez így ebben a formában nem igaz. Nem igazán rám vallana a hétvégi filmlistám, ám hihetetlenül jó filmeket néztem! Nem is tudom, hogyan volt ekkora szerencsém beleválasztani ezekbe!

Kezdők ( 2010): Azt hiszem, mindegyik közül ez a film volt a legeslegjobb. Nagyszerű szereposztás, különös történet, ahol az egyik főszereplő egy különc lány, aki egy olyan férfivel ismerkedik meg, aki nemrég veszítette el az édesapját, aki 70 éves korában, felesége halálát követően jelentette be, hogy meleg. Végre találtam egy olyan történetet, ami - még ha annak is tűnik - nem giccses, hanem fantasztikus!
Komolyan, 10/10!

 
Török kezdőknek (2012): A sorozat után úgy gondolták, hogy érdemes készíteni egy egészestés változatot is. Ráadásul nem is volt rossz ötlet! Ugyan teljesen kiszámítható történet, de jól ábrázol jellemeket, jól használja a sztereotípiákat, úgyhogy bármilyen összeülős esti program mellé belefér.
Jó poénok vannak benne, csak ritkán érezzük soknak őket.
A kiszámíthatóság miatt 10/7+
Egy különc srác feljegyzései (2012): A film közben többször érezzük, hogy a történetet ismerjük valahonnan. Többször találkozhattunk vele, hiszen a barátok nélküli különc srácok sok filmben előfordulnak. Ám kicsit mégis más, mint a többi: annyira együtt tudunk érezni ezzel a fiúval, hogy már szinte benne vagyunk a filmben. Emma Watson pedig különösen jól játszik, tényleg megkapó volt (vagy csak az én hangulatom volt az).
10/8

 Nem kellesz eléggé (2009): Féltem, hogy tipikus, sokszereplős vígjáték lesz. Az volt. De jó volt! Még ha sokszor borzasztóan giccses volt is, akkor is élveztem, mert annyira tipikusan ábrázolta a nőket, hogy már-már teljesen igaza volt! Mindenkinek van olyan barátnője, aki egész nap a telefont kémleli, és hívást vár - ha nincs, te vagy az!
És tényleg, nincsenek jelek. Fekete vagy fehér dolgok vannak. (Azt hiszem.)
Egyszerű, nyári, popcorn melletti film, hogy jókat nevessünk. Még szerencse, hogy ők sem vették komolyan magukat, így váltak szerethetővé.
10/7

Rómának szeretettel (2012): Szintén egy sokszereplős vígjátékról van szó, amit angolul-olaszul-spanyolul néztem, hiszen a film is ezeken a nyelveken szól hozzánk. Az embernek kedve támad elmenni és szerelmesnek lenni Rómába(n). Olyan gyönyörű helyeket és olyan jófej embereket mutat be, hogy tényleg elutazunk velük, sőt, egyszerűen befogadjuk Woody Allent a saját családunkba, hiszen olyan kis okos és lelkes.
10/8


Nem tudom, mi történt velem, de nem voltam még ennyire jószívű és esetleg elnéző filmekkel kapcsolatban. Azért jól esett, hogy csak olyanokat találtam, amiket szívesen néztem végig. A vizsgaidőszakban úgy sincs más dolga az embernek (haha)!

Nincsenek megjegyzések: