2013. március 20., szerda

A költészet világnapja, március 21. (Posztolj verset az utcára)

Ma és holnap tart az a megmozdulás, amelyet a költészet napja alkalmából szerveznek, miszerint az utcán járva-kelve ragasszuk ki kedvenc verseinket buszmegállókban, lámpaoszlopokra és plakátokra vagy akárhova. Én is posztolok. Itt is, facebookon is, az utcán is. Az interneten szerencsére jöhetek a névjegyemmé forró énekelt versekkel, ám mellette jövök más, kedves gyöngyszemekkel is. Élvezzétek, olvassátok a verseket, hiszen ők is ezt teszik velünk, tényleg!

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének


Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié.


Mécs László:A királyfi három bánata (E.a.: Misztrál) (2006) 


Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Vörösmarty Mihály
A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

Szép Ernő: Csillagok

Éjfél felé az ég alatt
oly hangulat esett le rám,
hogy fenn az ég az óceán,
s a csillagok aranyhalak.
 Petri György: Andrzej és Wanda
Egy vécékefe és egy láncosbomba
elment a Pártközpontba.
Bemutatkoztak:
„A bátor Andrzej, a szorgos Wanda.”
Rájuk mordul a géppisztolyos őr:
„Merre? Honnan? Miről?
Hol a passzport, az ukáz?”
Szól bátor Andrzej, a láncosbomba:
„Szépen kérlek, ne pofázz!
Nekem robbanékony a természetem,
máris bizsereg az ütőszegem.”
Szólal a szorgos Wanda:
„Vitéz úr, te fess alak,
megcirógassalak?”


Több szarházitelefon berreg,
forrósodnak a drótok,
megy fölfele Andrzej, a bátor,
megy fölfele Wanda, a szorgos.

„Kik vagytok? Mit akartok?”
Kérdi az Első Titoknok,
bíborlik a céklafeje.
„Én volnék a nép” – így Andrzej.
S Wanda szerényen: „Én a neje.”
„És? Mit akartok?”
– így a Titoknok:
„Vagyok tárgyalni kész.”
S felel Wanda: „Dolgoztam
vakulásig, és mostan
látom, szar az egész.”

Előlép Andrzej:
„Sok beszéd nem kell,
harcoltam hatalomért,
gürcöltem nyugalomért,
de éj-s-nap zúg a tévé
mint rosszul lehúzott vécé,
s úsznak a csészelében
a kommentátorok.
Félek, hogy fölrobbanok.”

A Főtitoknok erre a hangra
kirohant a márványgangra,
haragjában kis híján beizélt,
benyakalt egy kis Courvoisier-t,
s energikusan visszatért:
„Folyton laknátok, jóllaknátok,
takarodjatok el, ti átkok,

kik ellenségeink malmára
hajtjátok a nehézvizet.
Omolnak a szirtek, s ti szartok,
örökké csak élni akartok!
Hogy kik az ellenségeink?
Akik nem mi vagytok!
Ti, mind!”

Egyszerűen szerelmes vagyok a versekbe, tényleg.
Hiszen minden "aranylik, ottlik, babitslik". /Parti Nagy Lajos/

Nincsenek megjegyzések: