2013. február 21., csütörtök

Csodálatos, bölcs és játékos nyelvünk

Kevés olyan csodálatos dolog van a birtokunkban, mint az anyanyelvünk. Ha az éppen a magyar, akkor különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a magyar nyelv "külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!" (Bencze Imre: Édes-ékes Apanyelvünk).
Ezt a verset Bencze Imre Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak ajánlotta, ami azért fantasztikus, mert minden mindennel összefügg - éppen ma (az anyanyelv nemzetközi napján!) tartottam egy referátumot Grétsy László 2012 év végén megjelent, A nyelvi játékok nagykönyve című művéből és büszkén mondhatom, hogy a mi nyelvünk a legszebb nyelv a világon!
A mai nap alkalombából hozok néhány példát arra, hogy mennyi lehetőség rejlik a nyelvünkben, mennyire játékos is ez. Nem is én írnám ezt a bejegyzést, ha nem lenne benne szó Arany Jánosról:

Arany János egy volt tanítványával való borozgatás közben alkotta az anekdotát:
- Mi lett magából?
- Ügyvéd.
- S van ügye?
- Nincs.
- Akkor hát ügyetlen.
- De volt már egy.
- Akkor együgyű.
- De azt is csakhamar másra bízták.
- Akkor ügyefogyott.
- Csak az, aki azt gondolja.
- Az én ügyem, már elfogyott.

vagy szintén A.J.-tól:

 „Jaj, biz ez a nevelészet / Csak piano nevel észet, / Írójának neve lész et- / Től nagyra nem nevelészett."
Vagy ha csak megnézzük a szótagolás problémáját: zse-belem - zseb-elem; kar-óra - ka-róra.
De a kedvenceim az intarziák, vagyis, mikor az egészben keressük az elrejtett részeket. Hozok rá egy-egy jellemző példát (javaslom a megvastagított betűk megfigyelését):


                        Jó fiú volt egykor, de ma rossz már, / Élősködni akar anyján Oszkár
                        Görbe bögre áll csorbán ott, / Ó! – sóhajt – valaki eldobott.
                        Miből él az ég madara? / Dohos zab, ó-mag, dara.


Már csak az anagrammákat említem meg. Aki nem jártas a nyelv ilyesfajta fogalmaiban, a Da Vinci-kódból esetleg ismerős lehet neki: az anagramma olyan, amit más szó vagy szavak betűinek felcserélésével kapunk. Mutatok egy fantasztikus példát:
Egy Vörösmarty vers címe rejtőzik az alábbi mondatban: Boldog könnyárt onta a vak. Kitalálja valaki?

(Gondolatok a könyvtárban)


Nagyon érdekesek a világ nyelvei - mind különbözik, mégis meg tudjuk magyarázni egyiket a másikkal. Tegnap előadást tartottam a siketek jelnyelvének oktatásban betöltendő szerepéről és közben gondolkodtam, hogy mennyire szomorú, hogy ők nem hallhatják ezeket a nagyszerű játékokat.
Ti viszont hallgassátok meg a következő két videóban elhangzó szövegeket!






Zárásul egy anagrammával búcsúzom, amit üzenek az anyanyelvemnek:
Kész! Szeretlek.

(Kertész leszek.) 

Nincsenek megjegyzések: