De térjünk át egy kicsit a ballagásra és a ballagókra. A csodálatos idő és a Rosti Pál Gimnázium udvarában található fák árnyéka kellemes és könnyen elviselhető nyári hangulatot hozott mind a ballagóknak, mind a vendégeknek. Maga az ünnepség egyszerű volt és szépen lezajlott.
Nagyon büszke voltam a kézisekre (és főképp a koleszosokra), akik díjat kaptak a diákolimpiai szereplésükért, de még büszkébb voltam Szaszára, Krisztára és Dórira, akik kiemelkedő sportteljesítményükért és jó tanulmányi eredményükért elnyerték a Rosti emlékplakettet, amibe egyedileg bele volt gravírozva (vagy lézerezve, nem értek hozzá) az iskola fotója mellett a tablóképük is, úgyhogy ez nekik egy örök emlék marad.
Innentől kezdve viszont át kell terelniük a gondolataikat a szerenád emlékeiről a hétfőn kezdődő érettségikre - de én nem féltem őket, mert aki megérdemli, azok jó érettségit fognak írni, úgyhogy csak hajrázni tudok a háttérből, na meg annyit mondani, hogy ne izguljanak, nem éri meg- sokkal könnyebb anélkül.
A tippeket egy bejegyzéssel későbbre hagyom, nem akarom elrondítani az emléket az okoskodásommal.:)
egy másik számot akartam választani, ami a ballagáson szólt, de elfelejtettem, hogy mi volt az...
Dana Hart
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése