Talán ez is lehet a tételmondata a tegnap este a JESZ előadásában látott Brecht: Egy fő az egy fő című darabjának, amit a regensburgiakkal néztünk meg.
Igaz, ők nagyon keveset (sőt, szinte semmit sem) értettek a szóbeli részéből, de a színészi játék annyira magával ragadta őket, hogy volt olyan, aki azt mondta, hogy ezek után el fogja olvasni a művet is.
Ha jól tudom, az utolsó előadás volt ez a Zsolnay Negyedben játszott darabból, de nyilván nem csak ennek köszönhetően volt teltház (mivel már az előző előadások mindegyikén tele volt a nézőtér). Olyannyira voltak sokan, hogy plusz székeket kellett a nézőtérre behozni, hogy mindenki le tudjon ülni!
A színdarab maga hihetetlenül magával ragadó volt, az egyik legjobb azok közül, amiket az utóbbi években láttam. Sajátos humorral álcázott szomorúság, kétségbeesés és a saját név és jellem elvesztése. Annyira közel hozták a témát az emberekhez, hogy mindenki, aki értette, magáénak érezte.
Tünde (aki Regensburgban tanul, de a német nyelven kívül még [ha jól tudom] 5 másikat, köztük - származásából kifolyólag - a magyart is kitűnően beszéli) mondta, mikor kijöttünk, hogy annyira tetszett neki, annyira más volt, mint a német színdarabok, ráadásul sokkal jobb! Úgyhogy én is örültem:)
Még a műsor előtt felmentem a Zsolnay Negyedben található Gyalogos hídra, csináltam néhány képet, azelőtt pedig interjú(ka)t csináltunk.
Ma interjút csináltunk egy félig német és egy pécsi hallgatóval, úgyhogy azt hiszem, hogy készen vagyunk, innentől egy kicsit másé a terep. Holnap utazunk Siklósra és Villányba, este pedig koncertre megyünk, ami a hét zárása is lesz.
Délelőtt még Blagaval bementünk egy kicsit a botanikus kertbe nézelődni:)
ez az egyik kedvencem:) |
Tavasz <3 |
Most megyek mosni és lehet, hogy elcsípek valami jó filmet!
puszi
Dana Hart
1 megjegyzés:
Ezek a fényképek megint nagyon jól sikerültek, az a botanikus kert biztosan gyönyörű, csak így tovább!
Megjegyzés küldése