2012. március 28., szerda

The dreams come true

"Ha hiszel álmaidban (...), azok hűségesen visszatérnek hozzád. Az álom madár, amely vágyódva repül abba a fészekbe, ahol meleg szeretetet talál." (G. Hajnóczy Rózsa)

Eszméletlenül érdekes dolgok az álmok. Sokszor az ember nem is emlékszik rá, viszont egy bizonyos pillanatban beugrik, hogy mintha ezt már valahol láttam volna. Ez egy kevésbé szerencsés eset, mert ilyenkor mintegy passzív, magatehetetlen szereplőként éljük át az -általunk egyszer már megélt - eseményt, ami elég zavaró tud lenni, ugyanis nem tudjuk, mi következik ezután, csak miután már megtörtént.
Egy másik eset, amikor emlékezünk az álmainkra, ráadásul azok konkrét képpé válnak bennünk: zuhanás, mozgó fogak, hozzánk közel álló emberek, családtagok, barátokkal kapcsolatos cselekvések stb. Ez már egy fokkal jobb, mert ilyenkor beütjük ezeket a Krúdy-féle álomfejtőbe, vagy egyéb netes álmoskönyvként funkcionáló oldalra tévedve keresgéljük azt, amiről gondoljuk, hogy azt jelenti, amit mi éppen álmodtunk (amit utána általában képtelenségnek és egyben hülyeségnek tartunk).

kép forrása: getty images

Viszont vannak ennél sokkal-sokkal jobb, érdekesebb, megdöbbentőbb és barátokat megnevettető álmok is. Nos, ezekért oda vagyok! Néhány éve folyamatosan olyanokat álmodtam, amiben találtam egy-egy szimbólumot, aminek utána tudtam nézni és sokszor be is jött. De mostanság... Imádok álmodni :D Emlékezni rá meg főleg!
Komolyan, nem tudom, hogy mitől álmodik az ember a legkülönfélébb dolgokat, de biztos, hogy az én komplex, rengeteg jelből álló álmaim még Krúdy sem fejtené meg! Én meg tutira nem értem. Ettől függetlenül ha így folytatódik, akkor a barátaim nagyon jól fognak szórakozni reggelente, mikor éppen elmesélem nekik az alvási szakaszban "tapasztaltakat".

Sigmund Freud 1900-ban megjelent Álomfejtés c. művében azt állítja, hogy az álmok elfojtott tudatalattink vágyainak leleplezett (ki/be)teljesülése, amelyek képet adnak személyiségünkről. Nagyon elfogadott tény ez, de ne már! Szerintem nem igaz, hacsak nincs minden jelnek egy másik értelmezési lehetősége, amire rá lehet fogni, hogy ez a tudatalatti kivetülése, ugyanis nem hiszem, hogy egy, álmunkban a parkban fekete macskát simogató önmagunk bármiféle fekete macska-simogatással egybeköthető elfojtott vággyal rendelkezik.
Carl Jung hasonlóan, ám mégis másképp vélekedik az álmok mibenlétéről: Jung szerint az álom természeti jelenség, egy összefüggő hangulat kifejezése, ami független a tudatos szándéktól, és akaraterő sem befolyásolja. Az álom tehát szubjektív esemény, amely az egyén tulajdon elméjéből ered. Arról is meg volt győződve, hogy az álom a semmiből nem jöhet elő, hanem a tudattalan „én” akaratlan megnyilvánulása.
Ezt már annyiban közelebb érzem a valósághoz, hogy nagyon nagy szerepe van a képzelőerőnek, amiben én sem szűkölködöm (szerencsére).
Azért meg kell hagyni, hogy néhány álom eléggé felborzolhatja a lelkivilágunkat - ami lehet, hogy néha nem is árt.
kép forrása: getty images

De miért is jó (jó?) álmodni? Szerintem éppen azért, mert ilyenkor csak a szubjektív énünk a legfőbb szereplő - elfeledkezünk másról és mi vagyunk a középpontban. Több helyen is írják, hogy az álmok - még az elfeledettek is - segítenek a szubjektum jellemfejlődésében.
Nem tudom, hogy mennyiben fejlődik a jellem a sok összetett és nyilvánvalóan kibogozhatatlan álom segítségével, de ha tényleg így van, akkor nagyon "jellemfejlett" leszek!:)
Hamarosan megyek is jellemet fejleszteni!
Ez az egyik idézet a szobám falára festve:
Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet. - Vavyan Fable

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: