2011. december 17., szombat

Rosti szalagavató ♥ Dunaújváros

Tegnap (azaz pénteken) volt a Rosti Pál Gimnázium szalagavatója, amire Dóri meghívott. Egész héten alig vártam, hogy eljöjjön a péntek és indulhassak végre Dunaújvárosba és találkozhassak egy csomó mindenkivel! Nagyjából gördülékenyen beengedtek a koleszba (bár a portán akadt némi felesleges bonyodalom, de semmi különös), ahol Dóriék már vártak. Én fél 2 körül értem be, de addigra Rita már mindenkinek megcsinálta a haját és kettőkor már a fősulin voltunk, ahol kezdődtek a próbák. Aztán még visszamentünk összekészülődni és viszonylag időben meg is érkeztünk és Brigóval elfoglaltuk a helyünket. Annyira tipikus volt, mivel nem sok jó hely maradt, ezért leültünk úgy a negyedik sorba, hogy tudjak fényképezni. A sor szélére le is ült mellénk egy férfi, aki egy idő után félve megkérdezte, hogy mi is a végzős osztályhoz tartozunk-e? Mivel beültünk a szalagavatottak közé (és mint kiderült, az osztályfőnök mellé). :) Mondta, hogy nyugodtan maradjunk, de úgy döntöttünk, hogy inkább továbbállunk :D
Aztán megtaláltuk a tökéletes helyet, ahonnan mindent jól láttunk. Azt nem mondom, hogy hallottunk, mivel a hangosítás nem volt a legjobb, sőt. Sok mindent nem hallottunk, még jó, hogy nagyrészt nézni kellett.
De a lényeg, hogy akiket ismertem, mind gyönyörűek voltak! A sportosztály keringőt táncolt, úgyhogy mindenki gyönyörű fehér ruhában mutatkozott. De jöjjenek a képek!












 Tehát mindenki szép volt, viszont maga a rendezvény sokkal színvonalasabb is lehetett volna, ha egy kicsit
jobban odafigyelnek az előkészületekre. A rossz hangosítás következménye ugyanis az lett, hogy a közönség sem figyelt, sőt, össze-vissza járkált és beszélgetett.

az én ruhám

A szalagavató után nem mentem azonnal vissza a kollégiumba, hanem Brigóval beültünk egy forró csokira (meg egy hamburgerre, de azzal nem dicsekszem, mivel szép ruhában elég furcsa amcsi gyorskaját enni...):

Bulizni nem mentem el, de nem is bántam meg, mivel Jenni és Dóri is bent maradt, így nem unatkoztunk. Sőt! Jennivel még takarítottunk is :) És megint megtudtam egy csomó információt az újvárosi életről. Szerintem már bőven többet tudok, mint amennyit kéne.
Este még Gabi nénivel és Julika nénivel is találkoztam:)
Aztán végül mindenki (?) nyugovóra tért. Muszáj elmondanom, hogy én fél éve nem aludtam ilyen jót, mint most a 22-ben! Rita is beesett fél 5 felé, úgyhogy nem is voltam sokat egyedül :D
Aztán ma reggel még csináltunk néhány fotót a 21-es szoba tagjaival, na meg persze Ritával is.
Rita azt mondta, mikor kiköltöztünk, hogy ő alá fogja írni a falát, ha egyszer visszajön. Mondtuk, hogy nekünk mindegy, én is aláírtam (persze kicsiben). Mire bementem, Rita már úgy fogadott, hogy ő aláírta a falán és hogy nézzem meg. Hát...
Konkrétan szívrohamot kaptam. Szerintetek?

 Muszáj volt valamivel enyhíteni a történteket (nem tudom, hogy bármit is változtat-e a dolgon...)
 A többi délelőtti kép:





Dunaújváros, már megint csodálatos meglepetést okoztál! Olyan jó érzés volt visszamenni! Amikor kinéztem a 22 ablakán, úgy éreztem, hogy még legalább egy évet el tudnék ott tölteni, mindenféle nehézség nélkül. Ma nehéz volt megint eljönni onnan.
Egy fél évre feltöltődtem. És még nincs vége! :)


Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: