2011. december 30., péntek

Mona Lisa mosolya (2003)

Épp a napokban néztem meg ezt a Julia Roberts filmet, és meg kell hogy mondjam, nem is rossz! Igaz, ha az ember ismeri a Holt költők társaságát, akkor egy kis deja vu érzése támadhat, mivel konkrétan a teljes cselekmény erre épül, azzal a különbséggel, hogy a szerepeket itt nők játsszák. Mike Newell rendező nem követett el hibát, mikor Julia Roberts csillogása mellé Marcia Gay Harden, Kristen Dunst és Julia Stiles is bekerült a főbb szereplők közé.





A történet 1953-ban kezdődik, mikor Katherine Watson (Julia Roberts) Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy művészettörténetet tanítson a Wellesley College leányiskolában. Itt az állam legjobb diákjait kell tanítania, viszont az elején meggyűlik velük a baja, mivel a diákok minden, még a fel nem tett kérdésére is válaszolnak, s emiatt kevésnek érzik a tananyagot, s magát a Katherine-t. A főszereplőnk viszont a sarkára áll és az 50's évek női öntudatra ébredésének idején próbálja meg érvényesíteni felfogását tanítási szokásait egy olyan konzervatív iskolában, ahol nemcsak a diákok, hanem a tantestület is ez ellen van.  Az itt tanuló okos lányoknak ugyanis nem az az elsődleges céljuk, hogy bejussanak a legjobb egyetemekre, hanem, hogy sikeres feleség legyen belőlük. 
A filmet a két felfogás közti harc alkotja, a végén pedig természetesen a megbékélés következik, közben pedig rámutat az élet nagy dolgaira.
Egy jó tükröt kapunk az 50-es években lejátszódó állapotokról, arról, hogy az emberek (nők) az önálló gondolataik helyett inkább más fejével gondolkodtak, a más által irányadónak tartott eszméket követték. 
Egy nagyon kellemes délutáni szórakozás, érdemes beiktatni, hasonló érzéseket vált ki, mint a Változó szerelem nézése közben: egy más kor, más világ, más gondolkodás.
Egyszer (minimum!) érdemes beiktatni!
10/8

Ui.: Julia Roberts minél jobban öregszik, annál többet biciklizik. Komolyan! :)

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: