2011. november 30., szerda

Aki éjjel legény, nappal lepény, avagy - Munchkin a javából

Hát ez kifejezetten igaz volt rám hétfőről keddre virradóra, valamint a keddi nap egészére.
A koleszban megbeszéltük, hogy a hét elején nekiugrunk egy társasozásnak, mert úgyis alig van élet a Szántóban (de tényleg, nem is gondolnátok, hogy egy egyetemi kollégiumban nem pörög az élet, de itt ez van - ami nem baj, mert legalább mindenki nyugodtan tanulhat(???)). Valami egyszerű társasra gondoltunk, amit gyorsan lezavarunk és 10-11 körül már mindenki a szobájában lehet. Hát gondolhatjátok, hogy nem így volt.
Szóval este 8-kor nekiálltunk Munckinozni (ejtsd: máncskin). Ez egy szerepjáték-társas-kártyajáték-szerű dolog, amit valószínűleg csak elvont és/vagy nagyon érdeklődő emberek játszanak. Én nem tudom, melyik vagyok. Lehet, hogy mindkettő... :)
Na, hát röviden vázolom, hogy mi a játék lényege: eljutni a 10. szintig és nem belehalni a nevetésbe - állítják azok, akik még sosem játszottak. A mondat második fele valóban igaz, de a játék közepe felé rájövünk, hogy egyáltalán nem az a cél, hogy nyerjünk, hanem az, hogy a másik játékos NE nyerjen!
A lényeg, hogy addig szívassuk az ellenfelet, amíg csak lehet. De tényleg!
A játék elején mindenki bejut egy kazamatába, ahol mindenki más-más ajtóval találja szemben magát. Ezek mögött az ajtók mögött más-más szörnyek, átkok és kihívások vannak, amelyeket a rengeteg kártya közül való húzással ismerünk meg.
Egy iszonyat fejvesztett harc következik a szörnyekkel és a többi versenyzővel, amit csak akkor nyerhetsz meg, ha legalább olyan szemét vagy, mint ők! A szörnyek között találkozhatunk a Szörcsögő trutymóval, esetleg a Három bővérrel, az Ördög öreganyjával, Halálosan aranyos plüssmackóval,
Elmondhatatlanul undorító leírhatatlan szörnyeteggel vagy a Végzet kacsájával is!
De te sem vagy semmi: lehet fajod és kasztod is, így van harcos, gnóm, elf, törpe, pap, bárd, varázsló meg miegymás.
Minden megnyert harc után léphetünk szintet (már ha nincs rajtunk éppen valami borzasztó átok), valamint vannak bónuszt érő kártyák is, mint Egy tubus ragasztó, Kamikázeital, a Körözöttes-szardíniás szendvics vagy a Meleg papucs. Nagyon nagy! A röhögőgörcs garantált!
Az elveszített harcok után pedig mindig más szívás van. Például egy egész körön keresztül idegesítően magas hangon kell beszélned, énekelned kell vagy elveszíted a hátasod...

szóval, mint azt már mondtam, este nyolckor kezdtük. Az első kört, hááááát... Hajnal kettőkor fejeztük be. De én nyertem!!! Berúgtam a kazamatát! :D
Hihhhhhetetlenül nagy játék, csak aztán arra figyeljünk, hogy idejében nekiálljunk, mert másnap olyanok leszünk, mint akit kimostak...



Just do it! :)
Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: