2011. október 7., péntek

Roger nyúl a pácban (1988)

A siker titka: Végy egy jó rendezőt, adj hozzá pár remek színészt, törd bele egy krimi cselekményszálát, mindezt fűszerezd ismert rajzfilmfigurákkal és készítsd el a világnak 1988-ban.
Hát ezt csinálta akkor Robert Zemeckis és egy mindenki által szeretett filmtörténeti klasszikust.
A napokban valami érdekességre úgy reagáltam, hogy  "Jessszum pepi!", és eszembe jutott ez a film, úgyhogy a héten sikerült megnéznem (igaz időhiány miatt 5 részletben) és mit ne mondjak, semmit nem veszített a (számomra) 10 évvel ezelőtti formájából. Ugyanolyan élvezetes, sőt, az ember így több év távlatából jobban megérti az összefüggéseket, mint akkor, tudatlan gyerekként.
Aki esetleg még nem látta, annak mindenképpen ajánlom ezt az örökzöldet, mert rengeteg szállóigét és miegymást szerezhet belőle az ember.
Szintén sikerült elérni azt is, hogy végig a televízió előtt ragadunk és nem kapcsolgatunk a film közben. Mégpedig a dinamikus kezdés által, ami a gyerekek számára is nézhető, a felnőttek pedig akkor kezdenek érdeklődni, amikor bejön az első "húsvér" ember a vászonra (képernyőre). A történet tovább gördül, míg elérünk a bonyodalomig, vagyis, hogy valaki meggyilkolta Marvin Acme-t, az Acme vállalat tulajdonosát (rádobott egy zongorát). A gyilkosságot Roger Rabbit-re fogják, mivel azt hiszik, hogy féltékenységből tette. Több szálon is fut a történet, mégis minden ugyanoda vezet.
A másik főszereplőnk Rogeren kívül Eddie Valiant részeges, a firkákat gyűlölő, sosem mosolygó detektív, akit felkérnek, hogy kövesse Jessicát, Roger feleségét, és készítsen róla fotókat (Roger azután lesz féltékeny, hogy meglátja a képeket, amelyeken Jessica Mr. Acme-vel piros pecsenyézik.). Az ő "segítőtársa" és partnere Dolores, akinek a bárjánban a jelentek egy része játszódik.
Természetesen nem hiányozhat a "főgonosz" Baron von Rotton sem, akit Christopher Lloyd alakít. Szóval a szereplőkkel sincs probléma.



A firkák egytől egyik kézzel rajzolt figurák, akikről az egyszerű néző a mai napig elhiszi, hogy ők tényleg ott éldegélnek Los Angeles utcáin. A történetben feltűnik Dumbo, Mickey egér, Tapsi Hapsi, Dodó kacsa, Goofy és még sokan mások, akik szintén színesítik a már így is remekül összerakott filmet.
A film rengeteg előnye mellett néhány hátrány is felüti a fejét. Számomra például elég tág a nézői kör - több, mint egy igazi tömegfilmnél -, mivel a kisgyerekek élvezik a firkák jelenlétét,viszont a gonosz halálát nem biztos, hogy egy családi filmben így kéne tárgyalni. Ugyanakkor fordítva is igaz, a felnőttek néha unják már a többszörösen visszatérő poénokat, amik már túlnyújtottnak és néha idegesítőnek tűnnek (pl. a firkák mindent kibírnak: "Nem fájt, nem fájt, nem fájt, nem fájt...). Mindezektől eltekintve egy nagyon jó örökzöldet láthatunk!



2009-ben bejelentették, hogy készül a film második része is 3D-ben, de erről még semmi konkrétat nem tudunk, csak annyi olvasható, hogy az 1942-ben született Bob Hoskins hol vállalja, hol pedig idősnek érzi magát az újabb kaszkadőr nélküli jelenetekhez.

Végezetül Acme óvjon minket a Löttytől :)
10/9

Nincsenek megjegyzések: