2011. szeptember 9., péntek

Még egy nap bónusz Pécsen...

Húúúú... Hát ez a nap nem/sem volt valami jó.
Viszonylag korán kidobott az ágy, holott addig pihenhettem volna, ameddig csak kedvem tartja. Utána el kellett mennem az Árkádba bevásárolni pár dolgot, mert még hiányzott néhány. Először is sikerült vennem "utp" kábelt, úgyhogy végre tudok netezni és nem a telefonról kell blogolnom. Aztán kerestem inget az évnyitóra, amiről azt gondoltam, hogy az Árkádban nem lesz nehéz. Hát persze... Egy csomó boltot végigjártam, de nem találtam meg az igazit. Viszont vettem egy fekete inget meg egy kardigánt leárazva.
Ráadásul az egyetlen pozitívum a mai napban az volt, hogy megtaláltam az Yves Rocher boltot, amit Dortmund óta keresek, és sikerült vennem olyan testápolót, mint amit kint vettem, ráadásul már olyan illatú parfüm is van hozzá!
Aki nem hallott még erről a boltról, annak elmondom, hogy ez egy környezettudatos francia, egyedi kozmetikumokat árusító üzlet, aminek a termékei lehetőség szerint növényi összetevőkből készülnek. Nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, a mostani akció szerint egy bizonyos kategóriából megvásárolt termék után egy fát ültetnek.
Aztán: "1997 óta saját magunk termeljük meg a növényeinket hivatalos tanúsítvány alapján működő biogazdálkodással, 44 hektáron La Gacilly-ban. Az Yves Rocher-nál több okból is meggyőződéses hívei vagyunk ennek a gazdálkodási módnak. A fő ok, hogy nem használ szintetikus vegyi anyagokat."
"Kategórikusan visszautasítunk minden állati eredetű alapanyagot, két kivétellel : használjuk a mézet és a méhviaszt."
Nem használnak műanyag zacskókat sem:
"1 másodperc előállítás
• 20 perc használat
400 év lebomlás, eldobva a természetben ! Ezek a számok mindennél többetmondóak. Mondjunk NEM-et mindenre, ami eldobható! Az Yves Rocher márkaboltokban 2006. áprilisa óta újrahasznosítható bevásárló táskákat kínálunk.**
Alapelvünk nagyon egyszerű: zsebméretűre hajtható, szuperpraktikus, maximális szolgáltatást nyújhat minimális hulladéktermeléssel, hiszen újra használható. "
(forrás:yvesrocher.com/hu)
Nekem is van 3 ilyen táskám is! Két szép színes, meg ma kaptam egy zöldet, és tényleg tök jók viszonylag sokáig, de tényleg gyorsan (nagyjából 1 év után) elkezd lebomlani - ez a funkciója, úgyhogy tök jó!
Ráadásul a boltban ilyen fonott bevásárlókosár van, a kasszánál meg több kis cserép levendula! Az eladók pedig itthon is és kint is nagyon segítőkészek!

és ezt az illatot kerestem két évig az egész országban, de higgyétek el, hogy nincs ehhez hasonló.
Aztán végül is nem találtam egy normális inget sem az Árkád egész területén, úgyhogy átmentem valami kínaiba, de ott sem, úgyhogy még próbálkoztam valami angol boltban, ahol találtam egy viszonylag jót, jó áron.

ők a mai szerzemények
Még be akartam iratkozni a Tudásközpont könyvtárába, de már nem volt rá időm, pedig egy csomó könyvem nincs meg...

Szóval miután visszajöttem, összepakoltam az összes cuccom, az edzőscuccon kívül a szennyest, valami kaját, meg még pár dolgot, amit haza akartam vinni, mert edzés után mehettem VOLNA haza. Valószínűleg még soha nem vártam ennyire, hogy otthon legyek, ez a hét teljesen kikészített. Már elterveztem, hogy ma este 9kor már otthon fogok ülni/feküdni, vagy tök mindegy, csak otthon leszek. Erre, ahogy kijövök edzésről és sietek a buszra, látom, hogy van 6 nem fogadott hívásom. Elkezdtem visszatelefonálgatni. Kiderült, hogy Kozármislenyből kerestek, hogy megbeszélték az edzőmmel, hogy ha benne vagyok, akkor ott kéne játszanom kettős igazolással úgy, hogy holnap reggel 9kor mennem kéne tornára... Végül hiába mondtam, hogy nem érek vissza a vonatomra, nem tudnak eljönni értem, otthon hagytam egy csomó könyvem, lehet, hogy a következőben csak karácsonykor megyek haza, ráadásul már megkeresett a DAC ugyanezzel a kérdéssel, és nekik is nehezen, de nemet kellett mondanom (ami nem mellesleg mind igaz), sikerült olyan alternatívát találni, amivel megoldható, hogy holnap hazajussak.
De azért ez nem ilyen egyszerű, mint leírva... Én a buszmegállóban állva eldöntöttem, hogy felszállok arra a buszra, ami engem elvisz a vasútállomásra, és hazamegyek, este már otthon is leszek. Fel is szálltam a buszra. Nektek nem furcsa ez a modern világ? Hogy pár percen belül a telefon, internet stb. segítségével mennyi dolgot el lehet intézni, mennyi mindent meg lehet változtatni, mennyi döntést vissza lehet fordítani. És nem viccelek: a végállomás előtt egy megállóval leszálltam a buszról...
El sem hittem, hogy mégis itt maradtam. Pedig annyira haza akartam menni. És megint a kézilabda. Az elmúlt héten több bonyodalmat okozott, és több kérdést vetett fel bennem, mint egész életemben. Negyedikes korom óta játszom, de eddig soha nem volt probléma, hogy ennyi meg ennyi időm elvette, nem panaszkodtam magam halálra amiatt, hogy az egész hétvégém elment az utazgatással, ráadásul a derekam már úgy fájt, hogy legszívesebben sírtam volna - de most mégis panaszkodom, hogy nyolcig bent kell lennem, és rengeteg időm elveszi, ráadásul a kettős igazolás kétszer annyi idő, pl hétvégén... Nehéz...
Úgyhogy felszálltam egy másik buszra, ami visszavisz az egyetemhez, ahol sétálok 5 percet, hogy átszállhassak egy másik buszra, amivel el tudok jönni a koleszhoz, de még sétálhatok, mert a megálló viszonylag messze van. DE: én még nem ismerem Pécset, hát előbb szálltam le, mint kellett volna... Jóval előbb. Úgyhogy meg kellett várnom azt a buszt, ami ez után jött. Persze egy csomó idő. Eszembe jutott, hogy a cipőm viszont bezárattam a szekrénybe az egyetemen, és nincs hozzá kulcsom. Úgyhogy nagyon sok hosszas telefonálás után nehezen megtaláltam a szekrény tulajdonosát, akinek sajnos be vissza kellett mennie az egyetemre a cipőmért, hogy elhozza nekem. Hát ebből megint én jöttem ki rosszul, de szerencsére nem volt belőle semmi baj.
Aztán egy csomót vártam, mire jött a busz, onnan sétáltam a másikra, amit - mondanom sem kell - épp lekéstem... Utálom a pécsi buszokat. Úgyhogy ott is vártam, végül nagyjából több, mint egy óra alatt értem vissza...
Holnap reggel fél 8kor irány Kozármisleny. Nem tudom, mi céllal van ez, de valahogy biztos jóra fordul a dolog.
Nem szenvedek tovább, mert megunjátok az olvasást, pedig még nem meséltem, hogy mennyire kizártam magam a szobából, meg az edzést sem. De mindegy.
Menjek már haza végre!
Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: