2011. szeptember 19., hétfő

Johnny English újratöltve (2011)



Mint mondtam, a tegnapi meccs után megajándékoztam magam egy ígéretes filmmel. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit nézzek (tényleg!), ezt, vagy a Hupikék Törpikéket 3D-ben (igaz, hogy utóbbit már láttam, de szívesen megnézném még egyszer).
Szóval elmentem moziba. Furcsa volt a dunaújvárosi után, hogy rajtam kívül nem csak 1-2 ember volt ott, hanem viszonylag sokan, ami pozitív, de negatív is, ha arra gondolunk, hogy a mögöttünk ülő család épp végigkommentálja az egészet. De hát ez van.
Mozi... Kíváncsi vagyok, kinek mi jut eszébe, ha meghallja a szót. 1895 decembere óta van egy különös atmoszférája. Az első emberek még felugráltak a székekre A vonat érkezése (1895) után, mert féltek, hogy a közeledő jármű mindenkit elüt. Aztán voltak a burleszkek, mint A megöntözött öntöző (szintén a Lumiere-fivérek jóvoltából), majd hangosfilm, színes film, 3D, én meg már 4D-s vetítésen is voltam Dortmundban.
Sokat változott a világ. Az ember bemegy a terembe az extra méretű, divatból soha ki nem menő popcornnal, ami már a film kezdete előtt elfogy és csak arra jó, hogy az előtte ülő fülébe csattogjon vele, vagy megdobáljon egy előtte ülő hangoskodót (már aki), majd mint aki jól végezte dolgát, elkezd panaszkodni, hogy a vetítés késik, sok a reklám, a gyerek nem lát a másiktól, mellette túl hangosan nevetnek. Most egyedül mentem, kíváncsi voltam, hogy érnek-e más ingerek, mint amikor valaki ott van velem. Igen, most jobban figyeltem másokra. Strange...







Na, de a lényeg: Johnny English újratöltve!
Rowan Atkinson visszatért és veszélyesebb, mint valaha. A történet egyszerű, kiszámítható, még szerencséjük, hogy itt-ott megtűzdelték elcsépelt és kevésbé elcsépelt poénokkal, mert eléggé Csupasz pisztolyra hajazó sémáról beszélhetünk. Tibetben kezdünk - Johnny English ide "vándorolt" a mozambiki ballépése után, hogy tanuljon és elfeledje a történteket (mivel - figyelj - "sirtelenítették" [sir], vagyis kirúgták őt), de végül visszahívják egy küldetés miatt. Az első 5-10 perc már megérte a jegy árát, igazán szórakoztató részekről van szó. Utána viszont többször leül a történet, sokszor komollyá válik, de ilyenkor Atkinson megmutatja, hogy nem véletlenül lettek ismertek a Mr. Beantől megszokott grimaszai és botladozásai. A végére már kicsit sok az esetlenkedés, amit természetesen mindig a környezete szenved el, de aztán a gonosz elnyeri méltó büntetését, English pedig a nőt, meg a dicsőséget.
Ha megnézitek, nagyon jót fogtok nevetni az öreg nénik verésén, a tolószékes meg a székes jeleneten! :))
Aztán persze egy csomó utalást is találunk a James Bond filmekre, a kütyük - különösen a Rolls Royce - pedig okoznak még bonyodalmakat.
Esetlen hősünkről nekem Bigyó felügyelő jut eszembe, kiszámítható, néha sok, de mégiscsak Mr. Beanről beszélünk, akiben az a jó, hogy a legkisebb mozdulata is nagyszerűen tükrözi a karakter legfőbb célját: a szórakoztatást.
Egyébként a film tele van flashbackekkel, amiknek szintén van jelentőségük és jókat nevetünk majd rajtuk is, de miután kijöttünk a moziból, már nem is fogunk emlékezni a cselekményre.
Ha szeretjük az angolokat, az angol humort és Mr. Atkinsont, akkor ne hagyjuk ki ezt a filmet sem. Sőt, akkor se, ha épp egy agyat pihentető humorbombára van szükségünk. Nem mondom, hogy kétszer is nézhető, de egyszer mindenképp!
Jó szórakozást!
10/7


Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: