2011. szeptember 1., csütörtök

Dunaújváros, én így szeretlek!

Jaaaaj, hihetetlenül jó napom volt! Nagyon-nagyon!!!
Ma délután elmentem Dunaújvárosba, körbenéztem, hogy mi a helyzet az iskolakezdőkkel. Beértem, találkoztam Katával, akivel már vagy egy hónapja nem beszéltünk személyesen, úgyhogy már éppen jól jött. Tisztázódott, hogy hétfőn kiköltözik Olaszországba egy időre, úgyhogy ki tudja, mikor találkozunk legközelebb... :( Úgyhogy egy kicsit beszélgettünk.
Utána Nórival találkoztunk a Dózsán, vele is megbeszéltünk az élet nagy dolgait :) Aztán rávett, hogy menjek ki vele New Yorkerbe, úgyhogy úgy döntöttem, hogy előbb megyek be a koleszba, hogy legyen még időm kiutazni.
De a lényeg. A kolesz. Annnnnyira jó volt visszamenni, látni azokat az embereket, akik között éltem 4 évig, akik az életem részévé váltak a gimnáziumi éveim során. És mindenki olyan jól fogadott, annyira jól esett, hogy ha tehetném, akkor már másnap visszaköltöznék. Viszont olyan keveset tudtam bent lenni... Még úgy maradtam volna, mert igazából alig tudtam beszélni néhány emberrel. Pedig annyira jó lett volna. Még annyi emberrel társalogtam volna!!!
Olyan volt, mintha még mindig bármelyik vasárnap visszamehetnék és menne minden tovább :) Úgyhogy remekül éreztem magam ott, csak olyan kevés volt...
Ezután buszra szálltam és kimentem a vasútállomásra, mert onnan közel van a New Yorker. Útközben Nóri is felszállt, úgyhogy együtt mentünk "shoppingolni". Annyira jó akciók voltak, hogy a cuccok nagy része 290 Forintba került! Nagyon durva volt, 5000 Forintről 290-re le voltak árazva! Úgyhogy a végén már annyira belelendültem, hogy alig tudtam abbahagyni a vásárlást. Pedig nem jellemző rám, de 290-ért miért hagyjam ott a tök jó dolgokat? :)

A mai termés

Cipő 290-ért? ;)

hatttttalmas rakodótér :D (de tényleg!)


Egy bölcsész velejárója a sál


Mikor kellőképp ki/bevásároltuk magunkat, elindultunk, mert a vonatom is hamarosan ezt tette. Volna. Mikor odaértünk, megvettem a jegyet, bemondták, hogy előreláthatólag 30 percet késik... Köszi. Úgyhogy megkérdeztem, hogy biztos-e ez, mert akkor még van egy kis dolgunk, amit szeretnénk elintézni. Azt mondták, hogy biztosan késik egy fél órát, de azért ha tudunk, akkor forduljunk meg negyed óra alatt.
Hát mi visszaszaladtunk a New Yorkerbe, mert kinéztem magamnak egy fülbevalót. Akik ismertek, tudjátok, hogy sosem hordok fülbevalót, de ez annyira jól nézett ki, ráadásul megy a legtöbb ruhámhoz is, hogy ennek örömére rá kell szoknom :)






Aztán gyorsan visszafutottunk az állomásra. A vonat 45 percet késett... Köszönjük... :S
De mindegy, legalább nem költöttem többet.

És az állomáson állva, ahol integetni kell...

Ezt a napot nem mostanában fogom elfelejteni. Azt hiszem, egy évre feltöltődtem a sok pozitívumtól. :)
 Dunaújváros, én így szeretlek!
Ui-ui.: esik...

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: