2011. szeptember 12., hétfő

Az előző napok eseményei

Na hello! Bocsi, hogy kicsit eltűntem, csak elég húzós napok voltak ezek, de most pótolom az elmaradásom.
Szóval a szombati naptól kezdem. Ugye pénteken leszálltam a buszról, hogy elmenjek Kozármislenybe a tornára. Reggel fél 8kor már itt is voltak értem, úgyhogy elindultunk. Onnantól kezdve, hogy beértem az öltözőbe, konkrétan senki azt sem kérdezte meg tőlem, hogy mi a fenét keresek ott egyáltalán, vagy ilyesmi, úgyhogy nem volt valami szimpatikus a dolog. Az első meccsen a védekezés a nullával volt egyenlő, de annyira, hogy az első félidőben 21 (!) gólt kaptam, amiből 17, azaz tizenhét ziccer volt. Úgyhogy ezt nem magyarázom tovább.
A második meccset végigjátszottam, ott összeállt a védekezés, úgyhogy én is hozzá tudtam tenni a játékhoz, fogtam 3 hetest is! :) A végén pedig nyertünk eggyel. Érdekes, hogy ez után egy csomóan jöttek oda, kérdezgettek, hogy honnan, mikor, hogy jöttem stb...
Hirtelen kaptam egy csomó jó ajánlatot, de a horoszkópom azt írta, hogy ne ítéljek hamar, úgyhogy gondolkodóba vagyok esve.
Aztán... Végre HAZAmentünk! Ja, mert képzeljétek, hogy az apukám reggel 6kor indult otthonról azért, hogy megnézze az egyetlen lányát! Nem semmi, mi? :)
Úgyhogy viszonylag hamar OTTHON voltunk, tehát szombat délutántól vasárnap délutánig voltam Cecén. Nem csináltam semmi különöset, de legalább a saját ágyamban aludhattam.
Vasárnap jöttünk vissza a vonattal, nem semmi, hogy Sárbogárdon mennyi ismerőssel találkoztam! Egyszerre megy a pesti és a pécsi IC, úgyhogy mindenki ebben az időben jött. A vonat konkrétan megint késett, ráadásul annyian voltak, mint - sokak szerint - még soha.
Na, a vonattal meg jól megszívtuk, ha már itt tartunk. Helyjegyet kaptunk a 73-as kocsiba. Annyira előrement a vonat, hogy a legelején szálltunk fel, nehogy elinduljon nélkülünk. A legeleje a 18-as kocsit jelentette... :D Aztán csak mentünk, mentünk, mentünk a sok csomaggal, a kocsik meg ugye fullon voltak. 18,20,21,22... és vége... A következő átjáró be volt zárva, a megálló csak kb. háromnegyed óra múlva jött... Öten szorultunk ki az ablak és légkondi nélküli folyosóra, úgyhogy majd megsültünk. Végül Rétszilasnál sikerült átugranunk, de ott ilyen kabinok voltak, ahol szintén semmi hely nem volt. Alig találtunk kettőt, hogy le tudjunk ülni.
Végül fél órát késtünk, úgyhogy a pécsi buszokat megint lekéstük.

Hétfő... Hát mit ne mondjak, jó laza volt. Reggel 8kor volt egy órám, meg délután kettőkor, úgyhogy király volt. 3-tól meg évnyitónk volt 6ig, kézfogás a dékánnal, "egyetemi polgárrá fogadom" és miegymás...
Aztán bejöttem a koliba, és ennyi... Hát nagyjából ennyi a történet.
Nem igazán tudok képet berakni,  mert nem volt miről csinálnom, úgyhogy legyen egy videó. De még milyen videó! A hétvégi x-faktorból (vagy az előzőből. mindegy, mind naggggyon jó!)! Hallgassátok szeretettel! :D


És nézzétek meg őt is. A tökéletes példa, hogy ne ítélj a külső alapján. Susan Boyle első előadása:

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: