Én nem bírom ezt a hülye pécsi közlekedést. Még nem sikerült úgy utaznom a csodálatos IC-n, hogy időben ki-beértem volna. Most sem így volt. Ágnessel megbeszéltük, hogy kimegyünk Žagar koncertre, de hát nemhogy nyolcra, de úgy negyed 10-re sem értem volna ki, ha még össze is szedtem volna magam... Úgyhogy fenomenális.
De azért egy pozitívum volt a történetben: mialatt a kolesz felé haladtam, egyre nagyobb hangzavart lehetett hallani a közelből és a fényáradat is jócskán nagyobb volt, mint amilyennek fél kilenckor lennie kéne. És rájöttem a turpisságra: focimeccs van!!! Ráadásul, mint tudjuk, a szobánk ablakából rálátni a pályára, úgyhogy elég csak kinéznem és látom a meccs nagy részét. De mivel én nem elégedtem meg a nagy részével, így felmentem az ötödikre, ahol olyan látvány fogadott, hogy magam sem gondoltam volna. Hiába írom le, tapasztalat, hogy az emberek 80%-a vizuális típus. Hát lássuk:
![]() |
Csak vázolom: itt rúgta a Siófok az egyenlítő gólt |
![]() |
Szerintem a pasik 80%-a irigykedhet! |
![]() |
"A" tömeg |
Ennek örömére kirúgok a hámból és megiszom egy cseresznyés-joghurtos teát így este tízkor a HUPIKÉK TÖRPIKÉKes bögrémből, amit apukámtól kaptam (jól megünneplem, mi?).
Ezzel búcsúzom és maradok továbbra is őszinte hívetek:
Dana Hart
Ui.: holnap szorítsatok, mert életem első (!) NBI/b-s meccsén fogok szerepelni!
(és most mindenki: HAJRÁ DANA! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése