2011. július 10., vasárnap

nyár, strand, friends, László Attila és... Issszonyat meleg


(84 éves melegrekord dőlt meg: 39,1°C...)
Hát, elég rég nem jöttem, szerda délelőtt óta nem nagyon volt időm, mert annyi minden történt, hogy nem jutottam annyi időre géphez, hogy naplózzak. Konkrétan vissza kellett néznem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem, mert nem emlékeztem.
Tehát ott folytatom (vagy kezdem), hogy szerda. Délután kis unszolás után bementünk a suliba edzeni egy kicsit. A forróság ellenére nem volt rossz, legalább mozogtam. Na meg én tartottam a bemelegítést (a helyzet az, hogy ilyenkor mindig sok mindent csinálok, hogy a többiek azt higgyék, hogy milyen keményen edzünk mi "többiek", de az igazat megvallva én is jól elfáradok :D)
Aztán csütörtökön jött Anett és Kata. Egy pár napot itt voltak, a cél az volt, hogy kicsit kikapcsolódjanak a dunaújvárosi forgatagból és jól érezzék magukat, hát reméljük, hogy sikerült!
Csütörtökön megnéztük az új Robert Pattinson filmet (Vizet az elefántnak). Nem lett volna rossz, ha nem maradtam volna le épp a lényegről (a csirkemell pácolása miatt) -.-'' 
Amúgy olyan kis házias voltam, sütöttem, főztem meg minden ilyesmi :) Büszke vagyok magamra!





Aztán meg hangulatosan az udvaron vacsiztunk. Itt volt keresztanyukám is, este pedig Gabiék is bejöttek, úgyhogy szerintem elég jó volt a hangulat. A "szünetekben" fociztunk a fiúkkal, hogy egy kicsit lerázzuk a vacsit :)




Sütöttünk egy csomó mindent, én pedig szokásosan salátát csináltam, ami elég gyorsan elfogyott, úgyhogy a lányokkal még összedobtunk egyet.
Este még kitárgyaltunk mindent, de elég „müde” volt a társaságunk, úgyhogy viszonylag korán lefeküdtünk.
Pénteken ismét iszonyat meleg volt, úgyhogy azt tettük, ami ilyenkor a legjobb: strandoltunk! Előtte még sütöttem pár király palacsintát, aminek következtében jól megégettem a kezem… Még jó, hogy tanultam elsősegélyt :D sikerült lekezelnem az első fokú égési sérülésem!
Szóval elmentünk strandra. A víz annyira hideg volt az elején, hogy megfontoltuk, hogy egyáltalán belemenjünk-e. De aztán belevetettem magam, utána nem is volt olyan vészes. Közben találkoztunk egy régi, általános iskolai osztálytársammal meg a haverjaival, akik (mint kiderült) épp jókor jöttek, mivel a strandlabdát jó sokszor kifújta a szél a partra :D Na meg tettek arról is, hogy ha már a víz közelében vagyunk, akkor a hajunk is vizes legyen. Rájöttem, hogy itt Vajtán minden olyan, mint hatodikas koromban: a medencék, a fák, de hogy még az emberek is??? :D semmit sem változtak. Hatodikban (sőt! Másodikban) is ugyanezt csinálták…
Ráadásul rendkívül éretten viselkedtek. Mikor este kezdett lehűlni (vicces, de tényleg) a temperatúra, átmentünk a meleg vizes medencébe. Közben a körülöttünk letáborozók mind elmentek, kivéve Gáborékat, de ők egy ideig szintén bent voltak a medencében. Aztán mikor visszamentünk, Anett észrevette, hogy eltűnt a cipője. Mi Katával vittük a sajátunk a medencéhez, de Anett otthagyta és végül eltűnt. Aztán nagy nehezen visszakönyörögtük a fiúktól. Mondom, mint másodikban :)
Amúgy a vízben egészen jól ellabdázgattunk, meg nevettünk a bénázásunkon és azon, hogy néhány embernek egészen sok önbizalma van (lehet, hogy nem szép dolog, de ha láttátok volna azokat, amiket mi, ti sem reagáltatok volna különbül – de tényleg).
Az elmaradt challenge-eket pedig a strandon épp jó időzítéssel játszott számokból válogatnám:


Szombaton pedig Halászbúcsú volt a Rétimajorban. Reggeltől estig programok, a tetejében pedig (meglepő módon) semmi árnyék és issssszonyat meleg. Ráadásul valószínűleg még az életben nem voltak ennyien Rétimajorban, úgyhogy az "okos" forgalomirányítóknak köszönhetően majdnem a világ végén kellett parkolnunk. De végre először kipróbálhattam a szalmakalapom igazi napsütésben is! :D
Ebben az időben virágzik a lótuszvirág, ami egészen ritka errefelé:


Odaértünk és nem sokkal később kezdődött László Attila koncertje. Épp akkor érkeztünk vissza a viráglesből, mikor fellépett a színpadra - nagyon szimpatikus, még mindig ugyanolyan, mint a tv-ben. Még sokat kell tanulnia a showról, igazából mindig a felhőkkel meg az idővel volt elfoglalva, de nagyon aranyos volt, mondta, hogy már csak egy számot kell kibírniuk, mert utána végeztem és mehetnek a sátrakba.  ... Mivel mindenki kint álldogált a napon, úgyhogy pont jó volt fél 4-kor az extra erős UV-sugárzásban (én a csajokkal az árnyékban hesszeltem :)

Aztán a végén mondta, hogy ő végzett, de a rajongók jöhetnek a színpad mögé, mert "én ott nyugodtan osztogatok autogramot" :) Úgyhogy a tömeg kicsit megrohamozta:
Szegényt annyian állták körbe, hogy valószínűleg nem sok levegőt kapott (csak a 4%-os CO2 tartalmút :)). Ez az idő épp elég volt arra, hogy eldöntsem, hogy én is odamegyek, mert szükség van képre a blogomba, úgyhogy a végén Katával társultunk hozzá:
Aztán megláttam egy táblát és teljesen megőrültem. Tudjátok mit csináltam??? Kipróbáltam a zorbot!!!! Annnnnnyira király volt!! De olyan fárasztó, hogy utána alig tudtam megszólalni. Ráadásul mikor leeresztik, úgy kell beszállnod, hogy alig van benne levegő. Persze, hogy a labda-felfújós fiú nálam nem tudta berúgni azt a hülye motort, úgyhogy kb. majdnem megfulladtam, mielőtt elindultam. Másrészt meg nem volt jó a cipzár, úgyhogy mikor felálltam, félig leeresztett... A kisgyerekek könnyen belemásznak, de nekem úgy kellett betolatnom :D hát elég vicces voltam. Láttam, hogy az előttem levők mennyit bénáznak, de én tudtam elméletben, hogy mit hogyan kell csinálni. Hát nem jött be. Konkrétan fel sem tudtam állni abban a gömbben ( na meg elég finom voltam "kisszoknyában"....
ITT nem kaptam levegőt...
Hello világ!
Egy burokban élek...
Vajon mi a fenét csináljak?

Ezután hazajöttünk és visszavittük a lányokat Dunaújvárosba. Remélem jól érezték magukat!

Ui.: Ma reggel az egész család elaludt... :)
Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: