2011. június 26., vasárnap

Szélvihar és fogathajtás

Még mielőtt elkezdem, megmutatom a hosszú élet titkát. Egy közeli rokonunk 85. születésnapját ünnepeltük és egészséges emberek lévén mi mást adhattunk volna:
Mostmár jöhet a többi :)

Tegnap itthon egész napos fogathajtó verseny volt. Akadályhajtás, vadászhajtás és a többi ilyenkor megszokott körítés. Szerintem egy jó magas színvonalú rendezvény volt ahhoz képest, hogy először rendezték meg. Én meg rájöttem, hogy szépek ezek a lovak - messziről. Megpróbáltam közelről kamerázni a vadászhajtást, hát már akkor is tartottam kicsit tőlük, de amikor a koferanszié még közölte, hogy a gyerekeket jó messzire vigyék el a biztonság kedvéért, hátha megvadulnak a fogatok, akkor úgy gondoltam, hogy a kordonon kívül tágasabb és kijöttem. Meg igazából amúgy sem bízom bennük, lehet, hogy azért, mert sokkal nagyobbak a méltán szeretett kutyákhoz képest :) Na mindegy, legalább csináltam egy pár jó képet:



 látjuk, hogy szív alakú a felhő? :)

Mikor hazajöttünk, körülbelül két kiló port kellett lekaparnom magamról, mert olyan szél volt, hogy hiába vettem fel a napszemüveget, akkor is tele ment porral a szemem, ráadásul érdemes volt hajat mosni - még a hajam is fekete volt a portól. Valószínűleg mindenki tök hülyének nézett, mert egész nap rajta volt a fejemen a szalmakalap - a legnagyobb szélben is -, de senki nem tudta, hogy csak azért, mert kb. pont rám szabták és a szél nem vitte le a fejemről, de ha leveszem, akkor azonnal megtöri. Na mindegy, a lényeg, hogy én tudom, hogy mi a helyzet. Mert mindennek megvan a maga oka... :)

Amúgy biztos jól nézhettem ki, volt nálam vagy 4 táska, fényképezőgép, kamera, szalmakalap, sál (!) meg miegymás. Ráadásul nem bírtam megállni a lábamon, mert elvitt a szél, úgyhogy egy inkognitóban levő esetlen turista érzetét kelthettem. Na de mindegy.

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: