2011. június 23., csütörtök

Moving Part 2, avagy: Elhagyom a várost, ahol élek...

Mondtam már, hogy utálom ezt az év végét?
Mire leírtam ezt a mondatot, rájöttem, hogy ez nem is igaz, dehogy utálom, sőt, szeretem, mert annyi csodás emlékem lesz erről az utolsó hónapról, hogy bearanyozza mind a 4 középiskolás évem.
Tegnap a bizonyítványosztás után az osztálytársaim egy része bement egy bambira az egyik közeli kávézó lefoglalt teraszára. Kicsit húzott a szívem, de azért annyira mégsem. Lehet, hogy most én vagyok a rossz, vagy nekem rossz a felfogásom, de azt hiszem, hogy fontosabb dolgom volt: még pár percet bent tölthettem abban az épületben, ahol 4 éven keresztül tengettem napjaim. Furcsának kellett volna éreznem, hogy vége, lehet, hogy ez az utolsó függönyelhúzásom, utolsó hűtőnyitogatásom vagy egyáltalán: az utolsó sétám ott, de valahogy mégsem éreztem ezt a dolgot, valamiért olyan érzésem van, hogy ennek a dunaújvárosi történetnek nincs vége. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim." Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, éppen melyik területen, de egyszer még vissza fogok menni.
Eszméletlenül sok emlék fűz a kollégiumhoz, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. És nem kellett nekem ehhez mindenkit ismerni, vagy éppen bekapcsolódni bármelyik társaságba, vagy épp kint cigizni a lépcsőnél. Hogy jól érezzem magam, éppen elég volt megismernem azokat a csodálatos embereket, akik segítségével "átvészeltem" ezeket az éveket. Sok igazi barátot találtam, rengeteg segítséget kaptam és olyan jó érzés volt, hogy valaki mindig tudta, hogy éppen mivel kell felvidítani, vagy hogy csak ott kell ülni mellettem, esetleg el kell menni sétálni vagy moziba és még sorolhatnám. Hány nem koleszos mondhatja el azt, hogy ha valami bajom van, 3 méteren belül megtalálom a barátaimat és bármit megoldhatunk? Akár hajnal háromkor is.
Azért furcsa lesz itthon, távol a várostól és majd biztosan nemsokára felfogom (mivel az érettségi alatt ilyeneken nem volt időm gondolkodni), hogy vasárnap nem kell visszamennem, kedden nem kell edzenem, nem kell tanulnom a tanulóban vagy az aulában, nem kell fénymásolnom a könyvtárban, pénteken nem kell bent aludnom, vagy nem megyünk le ping pongozni... Érzem, hogy szívás lesz, kezdődik az uborkaszezon.
Azért van egy kis összeállításom, mert tudjátok : "Tefal, te mindenre gondolsz." :)
Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.
George Bernard Shaw
Hát ehhez szervesen hozzájárult a konyha. Te jóóóóó ég, mennyi idegesítő brazil szappanoperát kellett megnéznem a vacsiszünetekben a sok függő miatt...  -.-"


Minél nagyobb lesz ismereteidnek gömbje, annál nagyobb felületen találkozik az ismeretlennel.
Tímár György
Ajjjjj, de igaz. Még a végén agnoszticista leszek. Persze teista agnoszticista. :)

A fürdésre éppen nem találtam semmi frappáns idézetet, ezért csak annyi a hozzáfűznivalóm : ha a zuhanyrózsa beszélni tudna... :)
Ja, a kampányt nem rontottam el. A plafont nem fotóztam le.


Azok a labdázások...

ki tudja, hogy mennyi embert fogadott már magába az a tükör?

És mi az, ami még hiányzik? A zöld szoba, ami egy fáradt nap után mindig feldobott minket.
was ich nie vergessen werde:

Na, és mivel költözés volt, ezért betekintést nyerhettek a felhalmozott cuccaimhoz - legalábbis egy részéhez, mert még itt-ott volt egy-két pakk :) 28 után megálltam a számolással.


Hát, de legalább ott már nincs káosz. Ellentétben nálunk... Mikor fogom mindezt elpakolni????
Dana Hart


Nincsenek megjegyzések: