2011. június 11., szombat

Juniális Rudas módra

Nos. Hát az utóbbi napokban nem nagyon jelentkeztem (a már említett ok miatt), de most végre itthon vagyok, úgyhogy írok egy kis beszámolót a hétköznapok második feléről.
Szerda délután hazajöttem, mert Dunaújvárosban már nincs edzésünk, Sárbogárdon viszont van, ráadásul még meccsünk is van a hétvégén, amire nem akartam felkészületlenül menni, ezért (is) jöttem haza. Aztán edzésen kint játszottam, mert lehet, hogy szombaton is ez lesz a helyzet. Én nagyon jól éreztem magam, nem biztos, hogy a csapattársaim is ugyanezen a véleményen vannak. :D Mindentől függetlenül én úúúúúúgy elfáradtam, hogy hazafelé még a beszélgetés is nehezemre esett.
Amikor a mezőnyjátékosok azt mondják, hogy persze, neked jó, mert a kapuban csak állnod kell, akkor én mindig visszavágtam, hogy ez nem igaz, mert nekem különösen kell koncentrálnom az ellenfél minden egyes támadásánál. Ez tök jó és elfogadható kifogásnak tűnt egészen eddig: megmondom őszintén (de inkább csak megsúgom), hogy a mezőnyjátékosok munkája ezerszer fárasztóbb, mint a kapusoké. De ezt nekik nem nagyon mondom meg, nehogy később szavamon fogjanak :)
   Aztán csütörtökön visszamentem, mert a koleszban egy évzáró-nap szerű dolog volt. Á, igen juniális!
  Ritával ketten jöttünk be. Nem igazán tudtuk, hogy mit csináljunk, úgyhogy rendeztük sorainkat és lementünk egyet ping pongozni. (Háhá én nyertem! :D)
  Aztán láttuk, hogy a konyhában is ügyködnek valamit, úghogy megkérdeztük, hogy nem segíthetünk-e valamit, mert hát eléggé unatkozunk. Segíthettünk, valahol mindig van mit csinálni. Mivel szalonnasütés volt az esti program, ezért felszeltük és bevágtuk a szalonnát, amivel elég gyorsan végeztünk, úgyhogy vártuk a  következő feladatot. Az elején gonodoltam, hogy szólok, hogy bármit, csak hagymát ne, de sajnos nem tettem, hát a következő mondatot kaptuk: Akkor pucolhattok hagymát. Na nekem abban a pillanatban még a hagyma sem kellett, hogy elsírjam magam, azzal együtt meg... A pucolás meg a vágás alatt csak eszembe jutott: "Nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem..." Mivel nem bírtunk tovább küzködni a könnyeinkkel, kinyitottuk az ablakot. Miután bejött Zsuzsa néni, kicsit kétségbe esett, hogy "láááányok, a kelt tészta!!" Én meg csak néztem, hogy minek kell most becsukni az ablakot, mi van a kelt tésztával? Mint kiderült, ehhez sem értek. Zsuzsa néni tésztába tekert virsliket sütött - Rita már az elejétől kezdve szemezett a kikészített virslikkel, de lebeszéltem róla, mert gondoltam, hogy a végén úgyis kapunk a "késztermékből", de miután közölték, hogy nem, az nem nekünk készült, megbeszéltük, hogy akkor meg igazán ehetett volna belőle, ha már nem kapunk. De nem, mi jó gyerekek vagyunk... Hát erről lecsúsztunk.



   Utána megnéztem, hogy mi a stájsz a többi helyen. A tornateremben hordólovaglás volt, amit nem tudom, hogy mennyi népszerűség övezett, de az biztos, hogy nem sok sikerélményük volt azoknak az embereknek, akik kipróbálták. A hordó egy csőre volt fektetve, segítségképpen pedig egy kötél volt a cső végi bordásfalra kötve. Ezen kellett végighúzni magukat a bátrabbaknak. Hát nem tudom... Amennyit láttam, jó kevés embernek sikerült. De nem adták fel!
   Felmentünk a szintünkre, de nem telt el pár perc, hallottuk, hogy "situation" van, azért gyorsan mindenki megrohamozta az ablakot és láttuk, hogy már megy is a vizibomba-harc az udvaron. Hát elég viccesek voltak ahogy a nem túl melegben ott rohangáltak azokkal a megtöltött vizibombákkal. De nekünk, külső szemlélőknek igen jól esett. :)

   Este szalonnát sütögettek, én meg 6 után salátáztam (ugye milyen elszánt vagyok?), ettől függetlenül igen jó volt nézni őket, főleg akkor, amikor a rendkívül tapasztalt emberek a nyárssal a kezükben éppen nem a legnagyobb láng fölé tartották a hagymát vagy a szalonnát és csodálkoztak mikor odakozmált.

   Mindenki annyira várta, hogy végre legyen már a meghirdetett házasságkötés, alig bírták kivárni.Aztán végül megérkezett az ideiglenes pap a maga 156 centijével, és elkezte a szövegét. Igazából senki sem értette, mert ő is jót nevetett magában, meg a felét ki is hagyta, ráadásul a neki szánt instrukciókat is beordította a mikrofonba ("és most fordulj a menyasszony felé" volt az üzenet, a fiú pedig úgy gondolta, hogy ezt megosztja a nagyérdeművel: ÉS MOST FORDULJ A MENYASSZONY FELÉ!!!).  Miután összeadta az első párt, jól felviharzott a szobájába, a többi pár a sorban pedig jól hoppon maradt, mert faképnél hagyták őket az "oltárnál" (a dj pult előtt)...

Az este végén diszkó volt, amiről igazán nem tudok nyilatkozni, de biztos nagy parti volt. Nem értek hozzá.
Ja, este még kaptam egy ajándékot is :)
   Fent a szinten két lány eléggé megsértődött, amiért őket nem adták össze, ezért írnom kellett nekik valamilyen esküvős szöveget, mert ők richtig össze akarnak házasodni. Én meg álltam elébe.



Hát a tegnapi nap nagyjából ennyit takart. Számomra abszolút pozitívan zárult, lehet, hogy azért, mert nem csak élvezője, hanem kicsit tevékeny résztvevője is lehettem  a dolognak. Meg az igazat megvallva még nem is voltam ilyen koleszos programon. Szerepeltem karácsonyi műsorban, szerepeltem búcsúztatón és még ki tudja hol, viszont még sosem élveztem ezen programok nyújtotta lehetőségeket. Nem voltam gólyaavatókon (vagy csuriavató, nem értek hozzá) sem, mert éppen pont mindig edzettem, de a Rudas-hetes programokat sem igazán használtam ki.
Úgyhogy ez most "jól esett".
És mindezek közben egyáltalán nem gondoltam arra, hogy bármi/bárki hiányzó elem lenne... Ich bin doch nicht blöd.


Próbálok videót is linkelni, ezért nem tudok kilépni, tehát egy kalap alatt leírom a mai napom is. 11-re kellett bemennem a suliba németezni, de előtte elugrottunk Eszterrel egy kicsit vásárolni.
Megtaláltam (vagyis Esze megtalálta nekem) "a" cipőt, amit már jó ideje kinéztem magamnak, ráadásul még befért mellé egy "jócsinos" fürdőruha is a nyárra ( a tegnapi nap kapcsán amúgy is be kellett szereznem egyet :))!




Szombaton pedig az utolsó meccsünk lesz Sárbogárdon, tehát jövő héttől a sport szempontjából holiday! Már alig várom, hogy elkezdődjön a strandkézi szezon. Gyere csak jó idő!

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: