2011. június 21., kedd

DAColás és az egyenlet: pakolás+tanulás+érettségi=fáradtság

El sem hiszem, hogy végre túl vagyok rajta!!! Leérettségiztem! De erről majd kicsit később.
A múltkor ott hagytam abba, hogy évzárók. Szombaton a DAC volt soron. Az ilyen összejövetelek mindig olyan jók, mindenki tök jól érzi magát, csak éppen a funkciója nem az igazi, mert megint búcsúzkodni kell. Az egész az edzőnk gyümölcsösében volt, ami olyan nagy, hogy Jolival megpróbáltunk elsétálni a végéig. Az egy dolog, hogy először nem láttuk, de hogy még 10 perc után sem, az nem volt semmi... Vagy fél óra kellett, hogy megjárjuk oda-vissza, de kitartóak voltunk! :)
Unterwegs:
Aztán volt minden: trambulin, függőágyak, meg minden egyéb, ami egy kézilabdásnak tökéletes arra, hogy pihenjen, vagy szórakozzon. Én persze nem ugráltam a - kisebbek szerint - "trambuliban", a kifogásom pedig az volt, hogy szoknyában voltam, de ha mindenki mást elbírt, akkor engem is elbírt volna. :D
Az ebéd borzasztóan finom volt, utána mindenkinek jól esett kicsit a szieszta. Én is elvonultam az egyik függőágyba kicsit tanulni, mert két napra rá érettségiztem...

ha már gyümölcsös...
Hát jól éreztem magam. Akkor is átfutott az agyamon, hogy utoljára vagyunk így együtt, de valahogy itt nem volt alkalmam búslakodni ezen, lehet, hogy jobb is ez így.
És persze a csapatkép nem maradhatott el:
Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy a felnőtt csapat megkapta a bronzérmet!!! Az ifi nem kapott sem aranyat, sem ezüstöt, mert összesítésben csak 5. lett. Schade.


Jaj, egy csomó minden történt az utóbbi időben! Például elkezdtem pakolni a szobában, mindent dobozokba, táskákba rendezek, mert szerdán megyek haza. A gondolataim ezzel kapcsolatban majd csak otthon fejtem ki.
 A lényeg, hogy olllllyan káosz van közvetlenül körülöttem, hogy a hétvégén elgondolkodtam rajta, hogy a folyosón ágyazom meg magamnak, mert mind a négy ágyat úgy megterítettem, hogy nem lehetett rá leülni. De végül is megoldottam. Nem emlékszem rá, hogy hogyan, mert elég sok minden kiesett a fejemből - valószínűleg kicsit fáradt voltam...
A pakolgatás közben csoportosítom a cuccokat, így alkottam egy új szószerkezetet is: az egyik táskám megnevezése: HASZNOS KACATOK. Elég paradox, nem? :) Amúgy tele vagyok kacatokkal, tényleg, igaz, ami igaz, még becsomagolt tescos villanykörtét is találtam (jó, mi? csak kérdés, minek)!

A másik meg a könyvek. Ahogy szedtem ki a szekrényekből a könyvek véget nem érő sorát, rájöttem, hogy van nálam ezer és egy könyv ismeretlen forrásból, úgyhogy ha valaki tudja, hogy az övé, értesíthetne :D
Az ablakpárkányok legalább a fele magasságukig el voltak barikádozva, úgyhogy se ki, se be...
Még nem mertem lefotózni a háborús helyzetet, majd ha a káosz egy elfogadható szintjén leszek.

Vasárnap véééégre, dunaújvárosi létem során először elmentem (pontosabban: bejutottam) templomba. Én nem gondoltam, hogy ilyen nagy. Én, "fantáziaszegény" falusi lányként azt gondoltam, hogy egy ilyen egy főhajóval rendelkező dologról van szó, de nem. Amin még meglepődtem, hogy tök sokan voltak. Mert az egy dolog, hogy a Notre Dame-ban már láttam sok embert, de ők nagyrészt turisták voltak. Most meg egyre több ember jött és majdnem megtelt a templom. Jó volt látni.
Azt viszont kevésbé, hogy a mise közben olyan volt a helyzet, mint valami kirakodóvásáron, vagy a piacon. Az emberek jöttek-mentek, beszéltek, a gyerekek sikítottak, úgyhogy sokat nem halottam a miséből, ezért imádkoztam egyet magamban és próbáltam bevonzani a szimpatikus tételeket. Hát, több-kevesebb sikerrel...
Aztán mikor visszajöttem, nekiálltam tanulni. Már a szótól a hajam az égnek állt (vagy már érett fejjel: mir stehen die Haare zu Berge), de muszáj volt tenni a siker érdekében. Soha életemben összesen nem tanultam ennyit, mint az utolsó 1-2 hónapban, majd szerdán meglátjuk az eredményeken, hogy megérte-e. Estére már annyira fáradt voltam, hogy mikor elmentem boltba, túlmentem rajta, amit csak a következő pékségnél vettem észre, ezért, hogy ne legyen olyan feltűnő, inkább bementem zsemléért, meg reggelre péksüteményért. És visszafelé ismét elfelejtettem bemenni a boltba. Hát, ennyire nem volt fogalmam sem arról, hogy hol vagyok.
Ja, és vettem valami PI vizet, sima ivóvíz, ami sokszorosan tisztított, de igazából nem értem a funkcióját. Majd egyszer utánanézek...

Aztán mikor kint sétáltam a Rómain, előttem sétált egy kisfiú a nagymamájával. Egyszer csak a fiú akkorát tüsszentett, hogy muszáj volt mondanom, hogy "Egészségedre!" Erre a nagymamája annyira meglepődött, hogy még ő is megköszönte. :)
Aztán este hullafáradtan, a sikeres másnapi szóbelik reményében hajtottam álomra fejem :) De azt egy másik bejegyzésben mesélem el, mert valószínűleg már mindenkinek elment a kedve az olvasástól. :)
ÉÉÉÉs...
To be continued... :)
Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: