2011. június 13., hétfő

A nagy esés :)

Egész jó kis nap kerekedett ki a maiból. Mármint elég tevékenyre sikeredett.
  Reggel, pünkösd hétfő lévén elmentünk templomba - vagyis mentünk volna, ha nyitva lett volna. Ez nekem mostanában nem megy. Elvileg az egyházközség más területén tartották a misét a "mi" miserendünk alatt, úgyhogy ismét nem jött össze a dolog - remélem, már a szándék is díjazva van. :)
   Mivel lett egy szabad óránk, felszaladtunk keresztanyukámhoz, ahol ismét cseresznyét szedtem. Olyan vagány voltam, hogy ma még a fára is felmásztam! Az ágak jól össze is karistolták a lábam, meg amúgy is tiszta cseresznye lettem - jól felkészült falusi lány módjára fehér pólóban voltam - gratulálok magamnak. A  nagy helyzet viszont az, hogy még mindig nagggyon finom cseresznyék vannak azokon a fákon.





Ráadásul még a mákvirágok is szépek:

   A laptopom későn lett kész, aminek következménye az lett, hogy lekéstem a vonatot, ezért apukám visszahozott a koleszba.
   Este ki akartam menni moziba, még szerdáig játszák a Másnaposok 2-t, de végül ezt a programot holnapra halasztottam - remélhetőleg -, addig még keresnem kell valakit, aki eljön velem... :)
   A mozi helyett egy mostanában rendkívül sokat művelt tevékenységet csináltam: tanultam... De végre nem bent a koleszban, hanem Ritával kimentünk a Duna-partra. Ott szépen megvacsoráztunk, beszélgettünk, jól kinevettük magunkat egy hétre és hát valamennyit sikerült tanulnunk is. :)
Mert tanul...


Egy idő után megpróbáltam pozíciót váltani, ami hát... nem úgy jött össze, ahogy akartam. A sarum talpa tökéletesen sima, ezért amikor feljebb akartam jönni a pléd teteje felé, megcsúszott a lábam és én kb. hason végigcsúsztam a Duna-part oldalán, úgy, hogy még a térdem is lehorzsolódott. Nem volt valami kellemes, ráadásul a cipőm miatt nem tudtam feljönni a világért sem - no meg mert annyira nevettem, hogy megmozdulni sem bírtam - ezért gyorsan körülnéztem, hogy egy kutyát sétáltató nénin kívül van-e valakinek "rámlátása", és miután konstatáltam, hogy nincs, gyorsan lekaptam a sarumat és egyik fűszálból a másikba kapaszkodva felkászálódtam a csúcsig... Mondanom sem kell, hogy Rita az egészet felvette a telefonjával. Ezúton is köszönjük neki...

Visszafelé pedig még elkaptuk a naplementét. Szép volt. Ehhez nem fűznék többet.
Ráadásul vagy fél órán keresztül felettünk körözött egy sárkányrepülő és időközben még a hold is feljött! :)


Hát, nagyjából ennyit takart a mai nap, remélem még elcsípek valamennyit a Showder klubból!

Holnapig megmutatom a mai kedvenc képem:

Nincsenek megjegyzések: