2011. június 5., vasárnap

Dolce far niente...

Megpróbálok visszarázódni a búcsúzós szakaszból a hétköznapok pergő ritmusába. Éppen ezért, mivel hétvégén otthon voltam, kimozdultam egy kicsit. Nem mentem messze, de legalább hasznos voltam az emberiség számára. :)
   Délelőtt meglátogattuk keresztanyukámat, akivel kimentünk a kertbe cseresznyét szedni, úgyhogy a hétvégén jól belakmároztam belőle. Közben jó falusi lány módjára úgy összekevertem az almafát a diófával, mintha az teljesen természetes lenne... Mindegy, legalább a cseresznyét megismertem, mert piros (ez volt ám egy gimnazista eszmefuttatása!).


  Aztán ebéd után rendkívül érdekfeszítő munkát végeztem: a focipályán öltözőt takarítottam és füvet hordtam le apukámmal a tűző napsütésben, mint valami közhasznú munkás... :)
  Ez volt az ára annak, hogy amikor otthon vagyok, az apukám minden egyes reggel csinál nekem reggelit, mire felkelek. Hát jól van, bevállalom. Már csak nyerniük kellett a focistáknak. A szakvéleményt hallgatva az évtized meccsét játszották és végre nyertek. Talán így elmozdultak a megye II. utolsó helyéről. Vagy az utolsó előttiről. A lényegen nem változtat. Aki nem jár edzésre, az ne akarjon magas babérokra törni, csak a vezetőség meg nem elég a bentmaradáshoz.
  Ja, és adalékként: szombaton este László Attila nyerte a Csillag Születiket! Igazából nem tudtam kinek szurkolni, mert mind ő, mind az Appril Project, mind Szabó Ádám nagyon teheséges. Jó ez így, ahogy van.

  Aztán ma... Hát a mai napom nem volt valami eredményes semmiféle szempontból, mert az igazat megvallva semmi különöset nem csináltam.
  Viszont!  Ma volt a Roland Garros, a világ egyik, ha nem a legrangosabb teniszversenye. A döntőt a két favoritom, Rafael Nadal és Roger Federer játszotta. A kezdeti hullámvölgy után végül a BALKEZES ( :) ), 25 éves és 2 napos Nadal nyerte! Kiszurkoltam!

   Ezen kívül ma volt még a GER-HUN női kézilabda vb-selejtező első meccse Németországban, ahol 2 góllal kikapott a válogatott, viszont a következő mecccs itthon lesz, amit hozni kell!
  Este pedig visszajöttem a koleszba. Jó idő volt, ezért a vonaton nyitva voltak az ablakok és az összes kilógó faágat bevágta a peronba, szóval Dunaújvárosig körülbelül egy erdő terített be úgy, hogy már két ablakot becsuktam. A hajam, a ruhám, a táskáim meg még ki tudja mi volt tele levéllel... Remek volt! Aztán megértettem, miért van ennyi bunkó a fiatalok között. Egy kislány sétált az ülések között, erre az intelligens anyukája ráordított, hogy: "üljél le, mert fejbe rúglak!" Hát köszönjük...
  Talán ennyit akartam ma megosztani veletek. Esetleg még annyit, hogy  ma 62 éve született Ken Follett angol író, akinek köszönjük, hogy megajándékozott minket A katedrálissal és Az idők végezetéiggel - meg persze még sok más klasszikussal. Happy Birthday to you!

Nincsenek megjegyzések: