2011. június 18., szombat

búcsú búcsú hátán

Lezártuk.
Egész héten alig vártam a pénteket, mert akkor volt az évadzáró, a sárbogárdi évadzáró. Aztán mint kiderült szombaton pedig a DACos. Hétfőn érettségi, különösen kipihent vagyok.
Miután csütörtökön az Esti Showder után felmentem a szobába, tisztáztam magamban, hogy nekem 5 után kelnem kell, hogy haza tudjak menni - ez a dolog elég megterhelő volt, de abszolváltam :)
Megcsináltam a király cézár salátát, szívem-lelkem beleadtam, úgyhogy remélem elnyerte a lányok tetszését! Aztán elindultunk, odaértünk és ott voltunk. Annyira jóóóó volt! A hangulat,  a közösség, minden. Klau és Szinti hozták a muzsikát, ami néha kisebb, néha nagyobb sikert aratott (nagyobbat akkor, mikor nem Klau ült a DJ -pult mögött <3), de estére már úgyis mindegy volt :)
A vacsi nagyon finom volt, valószínűleg csak az nem lakott jól, aki nem akart, márpedig olyan nem hiszem, hogy lett volna.

Vacsora előtt még Laci bácsié volt a terep, vázolta az évet, összegzett, lezárt, a jövőbe nézett ( a következő csapatgyűlésig) és mindenkiről mondott pár jó szót. Kevés ember tud ennyire hatásosan beszélni, mint ő. Soha véget nem érő monológjaiban annyi igazság és tapasztalat van, hogy ilyet más nehezen tud összeszedni. Most is anekdotázott kicsit és megkaptuk az érmeket. Negyedikek lettünk, de úgy gondolták, hogy csak megérdemeljük azt a bronzot! Aztán egy jó csapat mi mást is csinálhat, ha a taps már olyan unalmas? A lányok mindenkinek nyomtak egy hullámot, itt ez a menő :D

Aztán traccsparti és a többi. De bennem már megint mi maradt meg a legjobban? Hát a búcsúzás. Szerencsére most nem éreztem azt, hogy vége van. Pedig vége van, de most kevésbé volt rossz érzés, mint a múltkor, valószínűleg azért, mert biztos, hogy találkozunk záros határidőn belül. Kollégista vagyok, tudom milyen otthagyni a családot egy vagy két hétre. De nem tudom milyen otthagyni a második családot bizonytalan időre...
A CSAPAT

Jelen pillanatban ennyire volt csak időm, még mindig az érettségire készülök, mivel én még nem vagyok túl rajta, mint a közvetlen környezetemben Kata... :)
A mai DAC-os beszámolót kicsit későbbre halasztom, de nem felejtkezem meg róla(tok)!
A tegnapi este kedvéért:
puszi
Dana Hart 

Nincsenek megjegyzések: