2011. május 21., szombat

The last...

Mint ahogy tegnap említettem, ma DAC-DANUKE rangadó volt az NBII-ben. Az elejéről kezdem.
Ifjúság... Papírforma, ahogy azt a tabella állítja, nekünk ma nyernünk kellett, nem volt mese. Vissza kellett vágnunk a múltkori, Dabason elszenvedett vereségért (óóó, még visszagondolni is szörnyű :S), ráadásul nekem különösen fontos volt ez a két meccs.
Az ifi másodpercre pontosan 1-kor kezdett. Jobb, ha csak a második félidőről mesélek, mert az első játékrészi teljesítményemről nem nyilatkoznék. 10 perc - ennyi... De később! Olyan jó volt, 9 góllal nyertünk egy okos, jól kigondolt, pontos, gólratörő játékkal ( és egy remek védekezéssel!)! Úgyhogy már 5 ponttal húztunk el tőlük, és ha minden igaz, megelőztük a másik dunaújvárosi gárdát, így felléptünk a dobogó második fokára! A többi majd jövő héten, az ellenük játszott meccs után eldől...
És a felnőtt... Rendkívül határozottan álltunk oda, már a bemelegítésnél koncentráltunk, minden adott volt. Ha nyer a Dabas, visszavonhatatlanul ők az elsők, irány az NBI/B. Ha megverjük őket, akár még mi is feljuthatunk (elméletben, sok más hátráltató tényező mellett).
A lendület hamar alábbhagyott. A nagy helyzet az, hogy a meccset a játékvezetők fatális tévedései irányították, no meg persze az ellenfél - ez azt jelenti, hogy nekünk esélyünk sem volt arra, hogy a saját játékunkkal felálljunk a padlóról. Körülbelül 30 perc emberhátrány, 15 hetes ellenünk, 10 gól mínusz: ez a mai nap mérlege. Köszönjük sporttársak. Általában belátom a csapat hibáit, tény, hogy ma nem volt egyetlen meghatározó teljesítményt nyújtó emberünk sem (velem együtt), általában a bírókkal értek egyet, általában nem kritikát alkotok, de a játékvezetés nem ütötte meg a megyei szintet.
Sajnálom, mert láttam a tehetetlenséget mindenki arcán, de ma nem tudtunk volna nyerni. De semmi baj, a dobogó már a miénk - még mindig kérdés, hogy milyen fényesen csillog majd az az érem.
Azért volt számomra kitüntetett ez a meccs, mert valószínűleg életemben utoljára vettem magamra a DAC-os sárga, zöld, vagy akármilyen színű mezt. A lányok még játszanak egyet, de én nem leszek ott. Soha életemben nem volt ilyen jó dolgom, mint ennél a két csapatnál. És tessék: érettségi, továbbtanulás, új célok, új remények, új emberek... Nehéz dolog lesz...

Dana Hart

Nincsenek megjegyzések: