2011. május 29., vasárnap

I do!

Hát megérkeztünk az esküvőről, a lakodalomból, sőt, már ki is pihentük magunkat (na jó, majdnem).
Kicsit késett a vőlegény, így volt alkalom a viccesebb családtagoknak elhitetni a vendégekkel, hogy esetleg megfutamodott, már meggondolta magát, de végül csak megérkeztek. :) Még a kikérő előtt is próbálták rábeszélni, hogy a házasságkötő teremben más nevet írjon, biztos ami biztos, de szerencsére hajthatatlan volt. :)
A menyasszony gyönyörű volt, a polgári és a templomi esküvő szintén. Mi, koszorúslányok szintén JÓL NÉZTÜNK KI, a hangulat a sátorban (mert igazi sátoros lagzi volt) remek volt, az ifjú pár pedig boldog. Szóval tényleg nagyon jó volt. Kell ennél  több?
Igen. Mi csak a mázat látjuk, a "készterméket", azt, hogy mire mi odamegyünk, minden a lehető legjobban néz ki, a lehető legjobban áll, a lehető legjobban van elrendezve. Volt szerencsém (?) belelátni a háttérmunkába - mivel közeli rokonok vagyunk, falun az a szokás, hogy a legközelebbi családtagok (testvérek, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik stb.) besegítenek az előkészületeknél, az egész lakodalom közben és az utómunkálatokban is. Ezek az emberek egész héten annyit dolgoztak, hogy a mulatozó népség bele sem tudna gondolni. Reggeltől estig megállás nélkül csinálták, hogy minden gördülékenyen menjen. És mégis ők azok, akik nem jöhettek el megnézni a két mennyegzőt, nem mehettek a menetben és nincsenek rajta a csoportképen sem, táncolni pedig a sátor mellett a kötényükben és a konyharuhával a vállukon láttuk őket.
Megemelem előttük képzeletbeli kalapom és megköszönöm, hogy segítettek abban, hogy mi jól érezzük magunkat!
Ezen kívül pedig tényleg minden szép, jó és élvezetes volt! Remek vacsora, társaság, hangulat, zenészek. Olyan jó volt NÉZNI (hangsúlyozom: nézni) azt a sok embert, aki bent táncolt a sátorban egészen hajnalig. Szerencsére én (ha nehezen is, de) megúsztam ezt a tánc témát, mivel én annnnnnyira nem tudok, hogy ebből kifolyólag nem is szeretek. :) De ha kell, napokig elnézegetem.
Több részletet nem árulok el... Majd talán máskor.
Éljen az ifjú pár! :)

"A" ruha

Több képet azért nem rakok fel, hátha a szereplők nem díjaznák. :)
Ja, azt még elmesélem, hogy a menet közben eleredt az eső, sikerült jól megáznunk, úgyhogy a házasságkötő teremig egy "erőltetett menetet" produkált a társaság. Nem tartottam különösebben kellemesnek - és ez máig sem változott - mivel a csodálatos magassarkú jól feltörte a lábam. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy amíg nem gyógyul meg, repülni fogok :)

Ma délután pedig még sziesztázom, ennek örömére csináltam magamnak egy vajsört. Lehet, hogy bele is kezdek valamelyik Harry Potter filmbe.

Ezt a képet pedig még csütörtökön csináltam:

Nincsenek megjegyzések: