2011. május 25., szerda

Édes jó Lajosom...

Aki azt mondja, hogy semmi öröm nincs abban, ha az ember a szóbelire készül, az hazudik. Ma megtanultam az Ibsen tételünket és Örkény: Tótékat. Már a könyv olvasásánál tudtam, hogy régen nevettem ennyit egy kötelező olvasmányon, viszont a filmet még nem láttam. Most erre is volt időm...
 Fábri Zoltán 1969-ben "Isten hozta, őrnagy úr!" címmel vitte filmvászonra Tóték történetét. Latinovits és Sinkovits itt is nagyot alakít, a néző teljesen bele tudja képzelni magát a Tót család helyzetébe. Hát nem tudom, ki mennyire bírná, ha egy ilyen embert kéne elviselnie két héten keresztül - de hát persze, a Gyuláért mindent...
Azt hittem, hogy nem lesz annyira jó az adaptáció, a könyv természetesen mindig, szinte kivétel nélkül jobb, de ez a változat... nekem abszolút bejött. Lehet, hogy a színészek, lehet, hogy a forgatókönyv, lehet, hogy a már ismerős poénok miatt - ki tudja, a lényeg, hogy jó volt! De lehet, hogy csak azért, mert "Dobozolni a legjobb a világon!"
És hát a legjobb, ami nem maradhat ki:
   - Háromba vágtad, édes jó Lajosom?
   - Nem. Négy egyforma darabba vágtam. Talán nem jól tettem?
   - De jól tetted. Te mindig tudtad mit, hogyan kell csinálni...

Hálás köszönet Örkény István :)

2 megjegyzés:

Júlia írta...

Írd össze, légy szíves az életed könyveit is!És tudod, hogy most van egy olyan gyűjtés, hogy melyek a legjobb kezdő mondatok (regényben)? Neked van kedvenced?
Az írásaid nagyon tetszenek!!
Üdv
Juli néni

Dana írta...

Okvetlenül meg fogom tenni :)
A kedvenc első mondatom... TALÁN a Büszkeség és balítéletből van, valami hasonló: Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Vagy az Én, Claudiusból. Azt nem tudom felidézni, mert körülbelül fél oldal, valószínűleg épp ezért tetszett.
De a legeslegjobb zárómondatot biztosan tudom, Szabó Magda Abigéljénél nincs jobb befejezés (de a poént nem lövöm le, hátha valaki még nem olvasta) ;)